Tényleg nem lehetek így boldog?
Én nem szeretnek gyereket. Szerencsére a szüleim úgy vannak vele, hogy ha szülök akkor ne más miatt szüljek, hanem azért mert szeretnék. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy majd valamikor lesz de most biztosan nem. Abból is kiindulva, hogy 1 éve már nincsen kapcsolatom(az akkori párommal is meg tudtuk beszélni, ugyanis ő nem akart gyereket). Viszont így az ünnepek miatt egyre többet találkozom a rokonokkal. Van egy rokonom aki egy nagyon kedves ember, segít ahol tud, viszont amikor megkérdezte tőlem, hogy mikor szeretnék gyereket én elmondtam neki, hogy " ha találok magamnak egy olyan párt akivel el tudom képzelni az életem és szeret ahogy vagyok akkor talán lesz, de én inkább affelé hajlok, hogy nem lesz" Erre az volt a válasza,hogy "Én egy anyatipusú embernek látlak.Biztos vagyok benne, hogy találsz magadnak egy olyan párt aki tud szeretni. Milyen nagy öröm a gyerek stb" Én közöltem vele, hogy "én értem,hogy szeretnéd, hogy boldog legyek, de szerintem gyerek nélkül is lehet olyan boldog valaki, mint gyerekkel" Ekkor mondta azt, hogy "az az ember aki nem vállal gyermeket az majd lehet később fogja megbánni, majd amikor idős korára egyedül lesz" Erre pedig azt mondtam, "hogy egyedül is lehet boldog az ember, ha van valami hobbija amit csinálhat vagy van egy kisállata" Erre már csak az volt a válasz, hogy szerinte az nem teljes boldogság. Végül apukám húzott ki a helyzetből,mert megkérdezte a rokonomat, hogy a mostani időben szokott e horgászni.
Én értem, hogy aggódik miattam, hogy nem leszek boldog de én még mindig tartom magam ahhoz, hogy gyermek nélkül is lehet boldog az ember ugyanannyira, mint gyermekkel. Itt tegyük hozzá, hogy nincsen bajom a gyerekekkel. Unokatestvéremnek nemsoká lesz kisbabájuk és én teljesen tudok nekik örülni. Jó látni, hogy a gyermek szeretetben fog felnőni. Boldog vagyok az örömüknek.
Nektek mi a véleményetek erről?
Az irasod alapjan meg fiatal vagy, szazszor meggondolhatod magad.
Masreszt , gyerek nelkul is lehetsz boldog.
Ugyanugy erzem, mint a kettes valaszolo. Gyerek nelkul is boldog lennek, hiszen volt elotte is vagy 5 komoly hobbim ( pl. az egyik miatt beutaztam Europat ), kapcsolataim,eletem, barataim.
Gyerek nelkuli barataim.
Most gyerekem van, uj barataim, de a mai napig hianyzik a regi eletem-, mert en azt is nagyon szerettem, es boldog voltam abban is.
Más lehet boldog gyerek nélkül, én meg tudom hogy én nem lettem volna.
Kiskorom óta gyerekek körül voltam ahol született egy gyerek futottam babázni, a munkám is gyerekekhez kött,de van aki nem akar annak ne legyen,mert neki nem az a boldogság.
Szerintem olyan 50-60 fölött elkezd kiüresedni az a boldogság gyerek nélkül. Persze ki tudsz teljesedni másban és tudod élvezni is, de az emberek többsége beleun vagy egyre extrémebben kell űznie, hogy boldoggá tegye. Egyre kevesebb olyan kapcsolatod lesz, ahol nincs gyerek, ahogy egyre több embernek lesz gyereke körülötted.
De ettől még találhatsz egy másfajta boldogságot.
De természetesen lehetsz, csak az anyaság adta boldogság egy más dimenzió és azt a fajtát nem fogod megtapasztalni.
Azért egy hobbi vagy az utazás nem egyelő azzal, mint mikor önmagából és a szerelmedbol létrejön egy ember a csaladjaitok vonasaival és a te kezed alatt fedezi fel a világot és tanulja meg a szeretet nyelvét. És a pároddal együtt elitek ezt át.
Természetesen ha nem szeretnél gyermeket, abban senkinek sincs joga beleszólni.
Barátnőm soha nem szeretett volna gyermeket, sokáig tudatosan egyedülálló is maradt, boldog és kiegyensúlyozott életet élt.
Aztán talált egy párt, akivel 12 évig boldog párkapcsolatban élt, a férfi tudta, hogy ő hiába vágyakozik gyermek után a barátnője nem szeretne. Annyira erős volt köztük a kötelék, hogy lemondott a régi nagy vágyáról, hogy egy olyan fantasztikus apa legyen, amilyet mindig is szeretett volna és neki sohasem volt.
Aztán 12 év után barátnőmben megszólalt a biológiai óra és lelkiismeret furdalása is volt, hogy párja miatta lemondott az apaságról.
Eldöntötték, hogy szülők lesznek, sokadik próbálkozásra meg is fogant a baba. Izgatottan várták a terhesség minden percét, hogy végre a kezükben tartsák életük jobbá tevőjét, aki még több boldogságot hoz majd az életükbe.
Sajnos mikor visszazökkentek a valóságba ami a baba gondozása, háztartás ellátása, napi ügyintézés körül zajlott, rengeteg probléma felszínre került.
A barátnőm vágyott a régi életére, nehezen viselte hogy rendre nem tudja véghezvinni az elhatározásait, mert nincs segítségük, dadár még nem telik.
Apuka rájött, hogy nincs elég türelme a gyermekhez, munka után max. 1 óra játék még belefér az életébe, de köszöni ő inkább pihen, mert annyira stresszes a munka még a felelősség, hogy neki kell eltartani a családot, mi lesz ha történik valami baj, stb.
A gyermek meg egy cukorbomba, egy másodpercre be nem áll a szája, pörög ötezerrel (2 nyugodt életvitelhez szokott ember mellett), mindent is kipróbál, extrém kíváncsisággal rendelkezik.
Már beszéltek a válásról.
A barátnőm nagyon szereti a fiát, de mai napig azt mondja nem kellett volna megszületnie, mert jobb családot érdemelne és azt is tudja, ha a férje nem bírja tovább egyedül fog maradni a gyermekével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!