Miért hangoztatják még mindig ezt a hülyeséget, hogy a gyerek születése gallyra vágja a kapcsolatot?

Alapbol olyan emberek jonnek ossze es vallalnak gyereket, akik nem is illenek ossze. 3-4 honapos kapcsolatba becsuszik (persze ok azt mondjak terveztek, hogy ne legyen ciki) mindenki gratulal es senki nem mondja a szemukbe, hogy hulyek vagytok bmeg, kvazi vadidegen embernek penzt sem adunk kolcson, nemhogy gyereket vallaljunk vele. Meg sem tudjak ismerni egymast rendesen, el sem dontottek meg, valoban egymassal akarjak leelni az eletuket, de a gyerek az kell.

Nagyon sok ilyen paros van a kornyezetemben, tobbsege a gyerek ovodas korara szetment. Nem tudom oket sajnalni, a gyerekeket annal inkabb. Nem ilyen ingatag kapcsolatba kellett volna megszuletniuk.

Nem mondanám, hogy tönkre teszi, inkább izgalmassá :D

Mióta elkezdtünk járni a férjemmel, én vezettem, hogy mikor szexeltünk. Ha esetleg bármi gixer, zavar lenne.

Ezek a számok ilyen 190 nap/év, meg 230 nap/év között mozogtak az elmúlt 7 évben.

A babánk 10 hónapos, ebben az évben 27 alkalommal voltunk együtt, tavaly 10, mert olyan kutya rosszul voltam a terhességem alatt.

Számítottunk rá, hogy ez lesz, így nem ért meglepetésként, hogy este hulla fáradtak vagyunk, vagy pont akkor sír fel a kicsi amikor már majdnem jó lenne, vagy amikor éppen elkezdenénk vetkőzni.

A férjemnek igyekszem hetente párszor más formában a kedvében járni, de ez nyilván nem egy nyugodt szeretkezés.

Amikor gyereket vállaltunk tisztában voltunk vele, hogy megváltozik az életünk, hogy egy ideig nem lesz színház, nem lesz napközbeni egymásnak esés, hogy egy időre elrakhatjuk a "játékszereinket".

De így is boldogok vagyunk, teljes életet élünk, szeretjük egymást és tudunk minőségi időt együtt tölteni, tudunk "énidőzni", sportolni, a barátainkkal találkozni, utazni, kirándulni.

Szerintem nehezebb és nagyobb feladat is lett a gyerekvállalás, mint 30 éve volt.

Anyum mindig azt meséli, hogy a szomszéd óvónő (!!!) megetette, tisztába tette az újszülöttet, aztán elment vásárolni egy fél-egy órára és ezt többen megerősítették, hogy szerintük rendben van.

Nem volt (akkor jött be) az iszsz. Voltak nyugdíjas nagyszülők majdnem mindenkinél. Előtte láttak az emberek rokongyerekeket és be is segítettek a gondozásba.

Amit ma elvárunk a szülőktől az emberfeletti. Mert régen apuka hazajött, addigra rendben volt a lakás, anyuka kipihenten hozta a babát, akit a kórházban három óránként etettek, úgyhogy már erre beállva vitték őket haza.

Szerintetek ez hogyan volt lehetséges? Szerintem úgy, hogy az anyuka nem foglalkozott ennyit a babával.

Most apuka hazaér, még takarít. Anyuka teljesen kivan, mert a baba minden nyikkanását lesi (én is, nem kritika, csak észrevétel) és ebbe kicsit bele is szűkül a tudata sokaknak, főleg, ha nem tudnak eljárni heti 2-3x legalább 2 órára valahova a baba nélkül. A szomszédokat nem ismerik, sokan 1-2 barátnővel nyomják végig a kisbabás időszakot, akiknek hasonlóan pici a gyereke, hasonlóan be van fókuszálva ugyanazokra a problémákra.

Ráadásul megszoktuk, hogy élményközpontú a társadalmunk. Mindenkinek “alap”, hogy heti szinten szórakozik, nem az a szabadidő eltöltésének a módja, mint régen, hogy lefestem a kerítést/házat/leszedem a függönyt, hanem beülsz a tv/számítógép elé, elmész kirándulni, elmész wellnessezni. Ehhez képest óriási különbség, hogy van egy gyereked, akivel ezt nem teheted meg.