Mennyire egoista a saját nevedet adni a születendő gyereknek?

Nekem herótom van ettől a szokástól, de mindenkinek a saját döntése. Lehet hogy te meg az én szokásaimtól lennél ki.

Adjatok neki olyan nevet amilyet szeretnétek. Ha annyira rosszul alakulna sem a világ vége, max megváltoztatjátok.

Édesanyám ugyanazt a nevet adta nekem, mint neki van. Azért, mert egyszerűen nem talált olyan lánynevet, ami úgy igazán tetszett volna neki. A sajátját meg nem utálta, úgyhogy ezért ezt adta nekem, de amúgy ennyi. De soha nem volt beképzelt. Önzetlen, nagyon tud szeretni, ismerem. Távol áll a nárcizmustól.

Amúgy hasonlóan én is úgy vagyok vele, mint ő, ha lányom lenne, fogalmam sincs, hogy nevezném, mert a lány nevek közül rengetek nem igazán tetszik.

Szokás nem szokás.. ki dönti el mi a szokás?

Szeretnéd/szeretnétek adjátok a kicsinek ezt a nevet. Nincs ezzel baj. Ne érdekeljen ha másnak ettől herótja van vagy valaki szerint nem szokás. Nem ettől lesz valaki nárcisztikus vagy egoista.

Mi a férjem nevét adjuk a kisfiunknak. Lesz mellé második keresztnév is, így mégsem lesz ugyanaz, a vezetéknév pedig rövid, így nem szivatjuk meg. Nekem ez a szokás nagyon tetszik, imádom a férjem nevét, sokféle kedves becézése van és férfias, komoly önmagában.

Tulajdonképpen a fiunk a hatodik Sándor lesz a sorban, ha minden jól megy, egyszerre négyet köszöntünk már márciusban. A dédit, a tatát, az apukát és a babát.

Sokaknak nem tetszik, nekünk igen, kifejezetten nem érdekel minket más véleménye. Szeretjük ezt a nevet, mert szeretjük azokat, akiket így neveznek a családunkban.

Egyébként én második névnek kaptam meg anyukám nevét. Apukám utólag intézte el, hogy a Gyöngyi is odakerüljön. Azt mondta, szerette volna, ha élete szerelmét így éltetné tovább. Ez szerintem csodálatos és bár az érettségin morogtam a hosszú nevem miatt, nagyon szeretem. Mindig arra emlékeztet, hogy a szüleim mennyire szerették egymást több mint 3 évtizeden át Apukám haláláig.

De mi már csak ilyen szentimentális család vagyunk :).