Ha gyermekvállalás előtt belelátnál a jövőbe és tudnád, hogy a születendő gyereked 26 évesen egy sportbalesetben meghal, úgyis belevágnál a gyermekvállalásba?

Oké, de amennyit ad addig vagy neki is az élet esélye? Egyébként sajnos pont van egy ismerősöm, akinek fiatalon balesetben hunyt el a fia egy extrémsport miatt, már volt jegyese is, velem egyidős volt. Borzasztó, nagyon megrázott, de a halálával is sok ember nézőpontját, élethez való hozzáállását változtatta meg. Vagy vannak, akiknek a gyerekek mondjuk túladagolta magát és a szülők prevenciós munkát végeznek. Valakinek az élete, akármeddig tart is vagy akárhogy is ér véget, célja van és ebben nem tudom, ki dönthet, hogy magadra erre az esélyt vagy sem. (Kicsit az abortusz is súrolja ezt a kérdést számomra...)

Ha teljesen biztos, akkor én is azt gondolom, hogy annyira beárnyékolná az együtt töltött időt, hogy nem lennék képes ezt felvállalni. Így is olyan mértékben rettegek a szeretteim elvesztésétől, hogy éppen a napokban gondoltam arra, hogy ez nálam már szerintem pszichológiai eset és lehet szakember segítségét kellene kérnem.

Nem, mondjuk amúgy sem vállalnék gyereket. De ilyen kilátások mellett még annyira sem. Felesleges beleölni annyi időt, pénzt, energiát.

Nem tudnék ezzel a tudattal egy percet se boldogan élni, így semmiképpen nem vállalnám.

Nem tudnék együttélni a tudattal, szóval nem.

Nem. Akkor inkább nem vállalnék gyereket. A legnagyobb félelmem, hogy túlélem őt.