Ha gyermekvállalás előtt belelátnál a jövőbe és tudnád, hogy a születendő gyereked 26 évesen egy sportbalesetben meghal, úgyis belevágnál a gyermekvállalásba?

Ilyenkor mindig benne van az a lélektani, spirituális kérdés, a sorsszerűségről, meg hogy mit tudsz tenni ellene.

Hogy ha előre tudod, hogy meghal, akkor le is tilthatod arról a sportról.

De vajon a korai halál egy sorsszerű esemény lenne (tehát azt kivédve megtörténik később máshogy, de előre nem látva), vagy elkerülhető?

Így belegondolva, ha teljesen biztos lenne, akkor titkon arra próbálnám rávezetni, hogy ne siessen, ne dolgozzon, ne menjen egyetemre, hanem élvezze ki az életet. Utazzon, barátkozzon, elkísérem utazni (persze amilyen szerencséje van, pont 26 évesen jutna el Észak-Koreába, nem tudna viselkedni, és lelőnék).

Kocsit morbidul hangzik ez az egész...

Igazából erre a lélektani kérdésre nincs jó válasz, mert vagy meghal az egyik gyerekem (tegyük fel több is lesz), vagy nem lesz gyerekem...