Gyermek mellett tanulás?

Elsőszülöttem mellett 2 hónapos korában kezdtem el tanárral online nyelvet tanulni. Akkor még laza ügy volt, evett-aludt, elvolt nézelődve. 10 hónapos korában aztán elmentem a nyelvvizsgára, egy alacsonyabb szintre, mint ahogy szerettem volna (alapfokúra középfok helyett), mert egyszerűen már nem lehetett tőle semmit csinálni. Férjem az órák idejére megpróbálta lefoglalni, de csukott ajtón keresztül se tudtam koncentrálni a tanárra, hallottam, ahogy utánam sír. Ha meg velem volt, akkor meg nyilván azért nem lehetett semmire se figyelni. Szóval ezt inkább berekesztettem.

Most a kicsi mellől dolgozni fogok visszamenni, itthonról 4 órában. Eddig jó ötletnek tűnt, de most is, ahogy írom ezt a választ, nagyon kapálózik és nyomkodná a billentyűket ő is és nem lehet lerakni az ölemből, mert akkor jajj nekem :D Ő még csak 1 éves. Gyerekfüggő, de az enyémeimen azt látom, hogy ahogy egyre nagyobbak, egyre kevésbé lehet mellettük mást csinálni. Mármint egy ideig, a nagylányom 3 éves, őt már le lehet foglalni akár mesével, akár valami kirakóssal vagy valamivel az ölemben, amíg dolgozok (pl mikor beteg és hazaküldik az oviból), de a kicsivel még csak most lesz egyre rosszabb ez az időszak. Bármi munkán túli önfejlesztést csak akkor fogok bevállalni, amikor a kicsi is minimum bölcsibe megy, de lehet, hogy inkább oviig várnék vele, mert addig úgyis sokat beteg, nem lehet egyszerre mindenfelé figyelni.

Én is bevallom, lusta vagyok, örülök, ha dolgozni tudok a gyerekek mellett és a ház nem néz ki úgy, mint egy szemétdomb, nemhogy még bármi tanulás vagy önfejlesztés (hobbiról meg énidőről, pihenésről, neadjisten sportról nem is beszélve).

Ez nagyon sok tényezőtől függ. Ahogyan előttem is írták, nem minden baba/kisgyerek egyforma, és az egyes időszakokat is másképp éljük meg. Arra gondolok, hogy volt egy csoporttársam, akinek ugyanaznap született a kisfia, mint a miénk, ő folytatta az iskolát, és be is fejezte időben. Én a négyéves képzés első három évét végeztem el, majd halasztottam egy évet. Amikor az utolsót kezdtem, a kisfiam még nem volt 10 hónapos. A csoporttársam azt mondta, neki sokkal könnyebben ment a suli, amíg a fia pici volt, mert akkor még rengeteget aludt. Én viszont képtelen lettem volna folytatni, számomra az első hat hónap volt a legnehezebb. Nem bántam meg, hogy így alakult, pont nem érdekelt volna semmilyen beadandó vagy vizsga a hasfájós, egész éjjel ordító babám mellett.

Én úgy gondolom, ami még fontos tényező, hogy van-e segítséged. Gyógypedagógia szakot végeztem, két szakirányon, egy hónapig gyakorlatra jártam minden nap, muszáj volt rábíznom valakire a fiamat, nem vihettem magammal az óvodákba és az iskolába, az apukája pedig dolgozott hétköznap. A nagyszülőkkel nagyon jó a kapcsolatunk, megbízunk bennük, ők vigyáztak rá. Elmondhatatlanul hálás vagyok nekik, nélkülük nem sikerült volna: jelenléti és online órák, beadandók, kiselőadások, vizsgák, szigorlatok, zárótanítások, szakdolgozat, államvizsga...volt feladat, bőven. A képzést követően a második diplomámat kaptam, 6 államilag finanszírozott félévet már elhasználtam, ez pedig 8 féléves volt, tehát kettőt fizetni kellett. Minden segítségre szükségem volt, hogy ne csússzak, mert az igen drága lett volna. Végezetül, ami eszembe jutott: rosszul hangzik, de így utólag azt állapítottam meg, hogy sajnos sok múlik a szerencsén is. Rengeteg olyan élethelyzet adódhat, ami befolyásolja a tanulmányokat (pl. betegségek, családi okok). Nagyon örülök, hogy elvégeztem a képzést, aminek köszönhetően munkahelyet is váltottam, és azt csinálhatom, amit mindig szerettem volna, de jó túl lenni rajta.

Nekem a nagyobbik október végén született, de abban az évben szeptemberben elkezdtem egy kétéves sulit, a fiam születése után is folytattam, időre be is fejeztem. Utána egyetemre mentam, akkor már ovis volt a nagy.

A kicsi mellett is tanultam, igaz, ő már másfél éves volt, amikor elkezdtem egy okj-t. Összesen 3 okj-t és egy diplomát szereztem a gyerekeim születése óta, plusz a jogsimat is gyerekek (+ munka) mellett szereztem.

Én nagyon utáltam tanulni régen, felnőtt koromra jöttem rá, hogy tudok és szeretek is tanulni.