Általában miért szeretik az emberek a nagycsaládot, azaz ha több gyerek is van?

Nekem nincs testvérem, de mindig szerettem volna. A férjemék 10-en vannak testvérek, ő nagyon szereti hogy nagy családban nőtt fel.

A kapcsolatunk elején beszélgettünk róla hogy hány gyereket szeretnénk, a férjem az elején legalább 5-öt szeretett volna, én 3-at. Ki egyeztünk 4-ben.

Az első fiúnk nagyon jó baba volt, már pár hónapos korától azt gondoltam hogy bármikor jöhet a következő. 1,5 év van köztük. A második fiú kicsit már nehezebb volt, de még így sem éreztem azt hogy túl sok lenne. A második 2 éves volt mikor a pici született. A harmadik is fiú. Na ő nagyon nehéz baba volt. Refluxos volt, nem aludt, mozgásban is le volt maradva. Akkor azt éreztem hogy kész, több nem lesz. Aztán ahogy nőtt/ek úgy lett egyre egyszerűbb. Mikor 3 éves múlt a pici amikor azt éreztem hogy már jöhetne a negyedik. Ő viszont kicsit nehezebben jött, 5,5 volt a kicsi mikor megszületett a baba. Ő is kisfiú. Ő megint könnyebb volt.

Imádtam hogy 4-en 4 félék, mindegyikük a maga nehézségeivel és örömeivel. Persze soha nem mondanám hogy könnyű, mert piszkosul nem az, de megéri. Vannak napok mikor szívem szerint ki futnék a világból, de aztán mindig történik valami ami vissza hozzá az élet kedvem.

Szóval a 4 fiú után elkezdtem vágyódni egy kislány után. Sokáig igyekeztem ezt elnyomni magamban, pár évig sikerült is, aztán egy nap a férjem hozta fel hogy mi lenne ha... Úgy döntöttünk hogy 1 évig nem védekezünk, ha jön, jön, ha nem, nem. És jött, vagyis jöttek. 2 kicsi lány. És nehéz. Most is nehéz. De boldogok vagyunk, nagyon boldogok. Az első pár év nehezebb volt, már 14, 12,5, 10,5, 5, és 1 évesek az ikrek.

Mi szeretjük hogy a nagy család, egyenlőre még a gyerekek is úgy nyilatkoznak róla hogy örülnek neki hogy ennyien vannak.

Én csak a közvetlen szomszédaim példájából tudok példálózni.

Az egyik szomszédban 4 gyerek van (már felnőttek). Anyuka sosem dolgozott életében, a háztartás vezetése és a gyereknevelés volt a dolga. Soha egy hangos, rossz szót nem hallottam tőle a gyerekekre.

Mind a 4 felnőtt, lediplomáztak és azóta születtek unokák is, tök normális, szerető összetartó család. De ott apuka pl brutál jól keres, nem volt gond soha semmilyen téren.

A másik szomszédunk az tipikusan az a CSOK-os család. 3 gyerek van, anyuka 0-24 üvölt mint a sakál a gyerekekkel, a legkisebb 4 éves. Látszik/hallatszik, hogy halál frusztrált, kiégett és lestrapált. Ők tipikusan azok a szülők, akiknek a támogatás és a ház miatt kellett, de apuka is ugyanez a kategória.

Tesóméknál 2 gyerek van és ők pl meg is mondták, hogy van 1 fiú és 1 lány, többet nem szeretnének, de ők imádják is ezt a babázást meg a gyerekes életmódot, náluk sem hallani soha 1 hangos szót sem és a gyerekek is tök aranyosak, normálisak.

Szóval nekem az a konklúzió, hogy több kategória van, az egyik azért vállal sok gyereket mert szereti a nagy családot és VALÓBAN jól érzi így magát (ők vannak kevesebben).

A másik kategória az, akik a támogatások miatt vállalják, de már látszik rajtuk, hogy megbánták és rühellik az egészet.

Kedves Kérdező!

Köszönjük szépen!

Nem vettünk fel se CSOK-ot, se babavárót, de így is van, aki ezt hiszi!

Ahol kettőnél több gyerek van, ott már nem jut elég figyelem a gyerekekre. Tudom, hogy a nagycsaládosok most megköveznek, pedig így van. A fiamnak van egy haverja, négy gyerekes család. A gyereknek nincs külön szobája, ami még önmagában nem lenne baj. De hozzánk jár át fagyit enni, itt kéreget, mert neki nem veszik meg. Én nem vagyok irigy, de már sokszor bosszantó. Amúgy nagyon aranyos gyerek. Azt nem tudom, hogy ők miért vállaltak ennyi gyereket, apuka autószerelő, anyuka meg alkalmi munkákból él, bár gondolom 4 gyerek mellett nem is tudna főállásban dolgozni.

Az anyagiak mellett meg nagyon idegtépő is, a legbékésebb gyerek is fent van éjszaka, és ő is tud hisztizni. Nekem a kettő bőven elég volt.

Amúgy ahol annyi gyerek van, ott nem is foglalkoznak ám velük annyira. Anyámék 8-an voltak tesók, az anyja megmondta, kaja van, tiszta ruha van, mit akarsz még. Egymást nevelték fel a gyerekek, az anyja meg dolgozott a földeken.