Voltak kétségeid az anyaságról még gyerekvállalás előtt, hogy pl. mi lesz ha..?

Bennem akkor nem merült fel.

Sőt, a 2.gyerek elött sem.

Most, hogy 2éves a kicsi, 2 éve nem alszok mert a mai napig 5-6x kel,hogy be kell adnom bölcsibe, a nagy új oviba, én keressek uj munkahelyet, na most van az, hogy kb kilátástalannak látom az egészet, foggalmam sincs mi lesz.

Mindennap kiborulok, mindennap kihivas. Mindennap ketsegbe vonom jo anya vagyok e.

Mindennap imadom. Mindennap elvezem vele az idot. Mindennap bebizonyitom magamnak este megcsinaltad.

Szoval ezek csak erzesek, jonnek, mennek. Nem kell komolyan venni. Iszonyat nagy melo es kihivas es embert szulni, nevelni, tamogatni, mellette allni.

Kb 3 orankent megfordul a fejemben mi lesz...2 eves. most megy bölcsibe en novembertol megint dolgozom. Harc az elet :) de ez van

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Szépen átfogalmaztad, csak minek?!

Voltak kétségeim és sötét pillanataim az elsőnél és most vannak a másodiknál is. Nagyon nehéz, volt pillanat, hogy úgyéreztem magam, mint egy hisztiző kisgyerek és kivonultak a szituból a férjemre hagyva a gyereket. Volt, hogy megfordult a fejemben, hogy "kellett ez nekem?" és volt hogy kijelentettem, hogy nincs az az isten, hogy ezt én mégegyszer... Aztán visszamentem kicsit dolgozni, kitisztult az elmém és az egy gyerekes létbe belerázódva már nem érzem olyan nehéznek a helyzetet. Most is vannak bennem kétségek a második miatt. Hogy fogom bírni, hogy fogok tudni elegendő szeretetet, türelmet, figyelmet adni mindkettőnek, hogy fogom bírni ép elmével, stb. De bírni fogom, mert kénytelen leszek bírni és a lelkem mélyén erre vágyok.

Mellesleg ezek csak gondolatok, ahogy más is írta jönnek és mennek. A legnehezebb azt volt megszokni, hogy egyik pillanatban 240-es vérnyomással magamból kikelve üvöltenék legszívesebben, a másikban meg csinál valami cukit és elolvadok a szerelemtől.