Anyukák, hogy fogadnátok, ha a férjetek kisbaba mellett másokkal beszélgetne, flörtölne?

Elég patthelyzetben érzem magam. Leginkább kisbabás, kisgyerekes anyukák nézőpontja érdekelne.

Van egy férfi, ismerjük egymást évek óta, de nem mondanám magunkat barátoknak.

Az utóbbi pár hónapban többször volt, hogy munkaügyben beszéltünk, esetleg kötetlenebb körülmények között találkoztunk barátok által. Ott is jópofáskodott, flörtölt, de benne ez mindig megvolt, így ennek nagy jelentőséget nem tulajdonítottam. Nem érdekelt, hogy őszinte legyek.

Mikor terhes lett a barátnője, gyorsan elvette, mert a nő ezt akarta, de kb. nyílt titok volt, hogy a pasi erőltette a gyerektémát, mert rájött a kapuzárási pánik, meg hogy "nem akar örökös nélkül meghalni".

Szóval anyuka otthon nevelgeti a két gyereket (karma, ikrek lettek). Ő pedig vagy a munkájába temetkezik, vagy a barátaival van. És írogat...

Először még ment az óvatos érdeklődés, felesleges kérdések, most már azért beszélgetünk egy ideje és vagy szemtelenül flörtöl, vagy panaszkodik arra, hogy mi van otthon. Hogy sosincsenek kettesben, hogy mindig szalad a ház, hogy ha éppen nem sír az egyik gyerek, sír a másik, kiteregeti a szexuális életüket, vagyis inkább annak a nem létét, mert hogy elmondása szerint a terhesség alatt sem nézhetett már rá a feleségére, na de mióta ott van a két gyerek, egy szobában sem alszanak. És ha tudta volna, hogy ez lesz, az esküvői helyszínük helyett a reptérre ment volna egyenesen, hogy sose kelljen ebben a pokolban élnie.

Hogy kettőnk között nem történt semmi, nem csalta meg velem a feleségét, az csak nekem köszönhető.

Sajnálom a párját, mert ismerem, tudom, hogy egy csupaszív nő... Ezért gondoltam rá, hogy akár névtelenül is, de az üzenetek egy részét elküldöm neki.

Viszont mi lenne utána? Még egy évesek sincsenek az ikrek, mihez kezdene? Legyen egyedülálló anyuka úgy, hogy még 30 sincs? Meg anyagilag ő van rosszabb helyzetben, lehet, hogy meg sem tudná oldani, hogy egyedülálló legyen.

Valamint a faszi tényleg kb. sosincs otthon, így talán sejt is valamit a nő?

Az igazságérzetem azt mondja, legalább esélyt adjak arra, hogy lebukjon, de közben meg ott van az is a fejemben, hogy lenne bármi következménye?