Egy szülőnek valóban nem kéne sosem programot csinálni a gyerekein kívül?

Dehogynem kellene. Az anyósodtól ez nem volt jogos, nem csodálkoznék, ha végleg megszakítanád vele a kapcsolatot. Se a számonkérés, se a kiabálás nem elfogadható.

Sokkal több időre lenne szükségetek, plusz még kettesben is, hiszen házaspár vagytok.

Az van, hogyha ilyen segítségetek van, akkor semmiképpen sem kellett volna az orrukra kötnöd, hogy neked mi dolgod van, mert ez meg úgy hangzik, hogy "kössz szépen, tök jól megvagyok a gyerekek nélkül". Gondolom elfáradt, belőle meg azért jött ez így ki.

Szóval tanulságként legközelebbre, ha anyós azt mondja szombaton gyertek a gyerekekért: Megkérdezed, hogy jajj mamika, valami baj van, úgy volt, hogy csak vasárnap megyünk értük, így szerveztük a hetünket! Mamika elsírja mi a gond, majd dönthettek úgy, hogy oké, apuka értük megy. A kutyának nem kell tudnia, hogy neked esti, délutáni, vagy bármilyen programod van. Eddig is megoldottátok nélküle, most is megfogjátok és kész.

Felesleges körülírás volt a körülmények ismertetése, teljesen egyértelmű, hogy néha susszanni kell a szülőknek és az is, hogy ez a szitu egy kommunikációs gebasz volt, semmi egyéb.

#9

"Embör! A lakosság 99%-a az életben nem alkalmazott bébiszittert!"

Ez milyen szempontból releváns azzal kapcsolatban, amit írtam?

Egyrészt, nem azt mondtam, hogy alkalmaz, hanem azt hogy képes rá, anyagilag megengedheti magának, ha kell. Pl. ha a szülőknek igényük van mozira hetente és nincs nagyszülő, szomszéd stb., aki vigyáz rá, akkor anyagilag meg tudják tenni, hgoy felbérelnek valakit erre a feladatra.

Másrészt, a magyarok harmada meg funkcionális analfabéta, akkor szerinted ez is egy követendő példa? Ha valakinek 3 gyereke van, akkor ezen adat miatt kötelező a 3. funkcionáls analfabétának nevelnie? Ha nem, akkor irreleváns a 99%-os adatod is.

Igen, a magyar családok többsége anyagilag nem áll olyan helyzetben, hogy megengedhesse a gyereket. Ez tény.

Nem a 16 vagyok, de veled sem értek egyet 17. Régen teljesen más világot éltünk, pl. több generáció élt együtt, de legrosszabb esetben is a faluban lakott az egész család, így egy gyerekre rengetegen voltak. Ma az anyák teljesen magukra maradtak, sokszor a szüleiktől távoli településen nevelik a gyerekeiket és eleve kitolódott a gyerekvállalás, így a nagyszülők már lehet nem is tudnak úgy és annyit vállalni, mint régen, ha még egyáltalán élnek... Kevésbé volt jellemző, hogy az anyukákon ekkora a nyomás, egy személyben kell háztartást vezetniük és gyereket is nevelniük. Külföldön pl. már teljesen elfogadott erre a helyzetre mondjuk egy au pair jelenléte. Hozzánk mondjuk takarító jár. Bébiszitterünk is van, de csak alkalomszerűen.

Ezzel nem azt mondom, hogy senki ne vállaljon gyereket, aki nem teheti meg az állandó fizetett segítséget, de nyilvánvalóan fel kell mérni a lehetőségeket, amikor az ember gyereket (pláne többet) vállal. Ha tudom, hogy anyósra kb. nem lehet számítani, szüleim sajnos már nincsenek és fizetett segítségre nem futja, akkor mi jár a fejemben? Majd lesz valahogy? Persze bírja az ember, mert bírni kell. Mi is boldogulnánk bizonyára mindennel, ha muszáj lenne, de nem tagadom, sokkal kényelmesebb, hogy a takarításra nincs gondom és azt az időt mással tölthetem. Ugyanez igaz a bébiszitterre is. Megtehetjük, hogy 15 évig csak váltva járunk bárhova a férjemmel, mert nincs segítség, de közel sem biztos, hogy ez jót fog tenni a kapcsolatunknak.

#17

"Csak irreális, hogy ahhoz kötöd a gyerekvállalást, hogy ki tudnak e fizetni egy hivatásos gyerekcsőszt."

Nem irreális, ha minőséget szeretnénk és nem mennyiséget.

Nézd, ha neked mennyiség kell, akkor menj be a mekibe és rendelj ott, ne pedig egy étteremben, ahol lehet, hogy minden 4-szer annyi lesz, de egészséges.

"Ha ezen múlna már rég kihaltunk volna! Amúgy meg régen is megoldották pedig a történelem jóval nagyobb részében"

Csak sokat változott a világ ahhoz, hogy ez ne legyen elég.

Tehát régen sokkal másabb volt a települések lakóinak egymáshoz való viszonya, más volt az infrastruktúra és a technológia is.

Amíg 100 évvel ezelőtt a szomszéd 3 utcából a 10 gyerek együtt el tudott menni az erdőbe játszani, addig ma már ez nincs így. Ennek számtalan oka van, nagyon sokat is lehetne róla beszélni, de nekünk elég az, hogy megváltozott a helyzet.

Sok esetben ma már az ember a szomszédját is csak látásból ismeri és a szülők még ha lenne a környékén idősebb gyerek, akkor se bízná mondjuk egy 12 évesre a 6 éves gyereket, mert még magáért sem biztos, hogy tud felelősséget vállalni.

Ez egyébként részben nyugat szintű gond, hogy a gyerek ilyen szempontból nagyon elvannak kényeztetve és nincsenek felelősségre nevelni (nyilván van kivétel). Ilyen szempontból nekem pl. Japán jobb, mert ott kifejezetten vannak olyan döntések, amik azt szolgálják, hogy felelősség teljesek legyenek.

És azért mondtam, hogy még nagyszülő esetén is szükség van ilyen mozgástérre, hogy ezt a szülő fizetni tudja, mert a nagyszülővel is történhet bármi és a szülőnek, akkor is készen kell állnia.

Mert ha nem és az jön össze, amit a #18 is írt, hogy úgy oldják meg, hogy a szülők felváltva felügyelnek, de egymással nem tudnak időt tölteni egyedül, akkor bizony reális veszély, hogy lelkileg mindketten megnyomorodnak, aminek meg hatása lesz a gyerekre és ő is lelki nyomorék lesz úgy, hogy nem is tehet róla.

Ha pedig felelősségteljes szülő akar valaki lenni, akkor úgy vállal gyereket, hogy legyen anyagilag mozgás tere és ez sosem fordul elő.