Van itt olyan anyuka, akinek nincs szociális élete mióta terhes lett?

Nekem se maradt senki a régi baráti társaságból. Nekem a nagyobb 4 éves, én 35 vagyok, a többieknél azóta sincs gyerek.

Viszont lettek új barátok. Még az első terhesség alatt ismertem meg kismama tornán egy csajt, akivel azóta is nagyon közeli barátság alakult ki. Meg játszótérről tök sok ismerős lett, kivel szorosabb a kapcsolat, kivel kevésbé és csak a játszón beszélünk. De lettek itt is olyan kapcsolatok, amik értékesek.

Viszonylag kevés barátom volt előtte, de a gyerekek óta csak az maradt meg élő kapcsolatnak, aki nagyjából ugyanakkor lépte meg a gyerekvállalást, a nagyobb lakást, stb. akivel ugyanúgy haladunk az életben. A többiek a hétvégi kocsmázásokról meséltek egy ideig, de mivel nem tudtam hozzászólni vagy csatlakozni, elkoptak ezek az emberek. Normális folyamat sajnos.

Azóta a gyerek kapcsán találkoztam más szimpatikus emberekkel és újra alakulnak az ismeretségek.

Nekem is van ilyen problémám, ráadásul én egyedül nevelem az egy év alatti kisfiam, szóval még inkább igényelném a felnőtt társaságot...

Egy igazi barátnőm van, ő volt terhesség előtt is, gimi óta vagyunk jóban, más nem nagyon van a környezetemben, akivel napi szinten beszélgethetnék.

Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy neki màr évek óta nem jön össze a baba, nem tudom, hogy mennyire rossz neki más babákat látni, azért az enyémet szereti, legalábbis úgy tűnik.

Ettől függetlenül ő dolgozik, én a babához igazodok, alapból nehéz összehangolni a napirendünket.

Más kismamáknál voltak lagymatag próbálkozásaim, de nem alakult semmi, olyan, mintha senki más nem lenne úgy, mint én :(

Pedig napközben azért gondolom csak dolgozik ott is az apuka meg az anyuka baráti köre is...

Gyerek elött sem volt túlsok barátom. Ahogy bejelentettem a babát, maradt összesen 2.

Az egyik 10éve nagyon jó barátnőm. Csak vele úgy hozta az élet, messze költöztünk egymástól. Messengeren mindent is megtudunk beszélni.

De élőben sajna ha fél évente össze tudunk hozni egy találkozót :(

Másik 20km-re lakik. De vele sem találkozok sokkal tóbbet. Ő 12 éve van mellettem.

De ő meg iszonyú sokat dolgozott. Most csecsemője van, most meg azért.

Messengeren majdnem minden nap beszélek vele is.

Próbálkoztam helyi anyukákkal. De áhh. Egyik bunkó, másik szimplán idióta...

4 éve vagyok itthon, azóta küzdök ezzel a problémával.

Most, hogy már tudom, hogy szeptembertől megyek vissza dolgozni, feladtam.

Erre kb 3 hónapja lett egy anyuka, akivel marha jóban lettünk :)

Gyerek előtt is csak egy barátnőm volt, meg mellette tagja voltam egy netes közösségnek, ott voltak “online” barátaim. Mióta szültem azóta gyengült a kapcsolatom a barátnőmmel. Sajnos tényleg nagyon máshol jár az életünk, nem tudjuk annyira összeegyeztetni a témáinkat, meg én kicsit azt is érzem rajta, hogy ő neheztel rám, amiért “nem keresem” olyan gyakran, ezért ő sem érdeklődik felőlünk.

A kis netes közösségbe is felnézek néha, viszont hiányoznak nekem “anyuka barátnők”, akikkel hasonló cipőben járok.

Nekem sem maradt kb senkim. Még a nővérem is letojt azok után, hogy én évekig pelenkaztam a gyerekeit, szülőire jártam, óvodába, iskolába vittem őket.

Egy barátnőm van, de ő külföldön él.

Hiába vagyok boldog, hogy itt van a csodálatos kislányom, közben olyan magányos vagyok, mint még soha.