Nagyobb, már kamasz gyereketek mennyit van "befogva" a kistestvér körüli dolgokba?
Sógornőm szerint én egy hajcsár vagyok, és nem hagyom élni a nagyot.
Igen, vannak feladatai a pici körül, de ezek honorálva is vannak/lesznek. Meg szerintem ez segíti is a közöttük lévő kötődés alakulását, mert amúgy a nagy magától nem hiszem, hogy sokat foglalkozott volna vele a kezdetekben (14 év a korkülönbség, késői baba a második).
Például én az állandó éjszakázások miatt így az elmúlt félévben kellően kimerültem, most, hogy itt a nyári szünet, a hétvégi reggeleket átadtam a nagynak. Hétköznap alhat, ameddig akar, de szombaton és vasárnap kb. 7-től 9-ig ő van a babával, semmi extrát nem csinálnak, általában a nappaliban játszik vele, vagy kimennek a kertbe. Addig mi a férjemmel egy picit tudunk tovább aludni.
Vagy tanév ideje alatt nálunk az a szabály, hogy hétközben nincs barátnőzés, bandázás, iskola után jön haza. Két különórára jár összvissz, sportolni nem szeret, ezért kitaláltam, hogy délutánonként, amikor hazaért, menjen el babakocsival sétálni egyet itt, a környéken, kb. 1-1,5 órára. Úgy én is tudtam szusszanni, inni nyugiban egy kávét, ő mozgott, a baba meg aludt (babakocsiba, autóban azonnal).
Vagy, amin robbant a bomba, és lettem kikiáltva hajcsárnak, az az, hogy a családi, baráti rendezvényeken is aktívan kell a testvérével lennie. Ennek az az apropója, hogy kamasz, most van abban a korban, hogy a felnőttek cikik, sehová nincs kedve jönni velünk, mindenhol fél óra után kérdezgeti, hogy mikor indulunk már haza, mehetne-e hamarabb. Ezért kitaláltam, hogy oké, mehet hamarabb, de amíg ott van velünk, addig a húga rá van bízva, ő figyel rá, ő foglalkozik vele. Nincs anya gyere, apa vedd át. Tehát, például elmegyünk egy családi ebédre nagyszülőkkel, testvérekkel, legyen ez mondjuk egy 3-4 órás program (még beszélgetés, süti, kávé stb). Ő mehet 1-1,5 óra után, de abban az időben, amíg ott van, ő foglalkozik a babával, mi pedig tudunk kicsit beszélgetni másokkal nyugiban, nem kell 5 percenként felpattanni az asztaltól, hogy éppen miért van nyöszörgés, sírás.
Megbeszéltük, hogy ha a hétvégi reggeleket ilyen ügyesen viszi, szeptemberben kaphat új táblagépet.
Pénteken vendégeink voltak, sütöttem, főztem, szörnyű éjszaka előzte meg ráadásul. A nagylányomnak annyi volt a dolga, hogy porszívózzon és mosson fel, aztán ha felébred a pici, etesse meg és foglalkozzon vele. De cserébe másnap elmentünk ketten vásárolni, moziba, utána a kedvenc éttermébe még.
Én ezt nem érzem kihasználásnak, hajcsárkodásnak, mert ő is jól érzi magát, imádja a húgát, a pici is őt. Ráadásul jól is jár, mert mindig meg vannak ezek hálálva valahogyan. Akár programmal, akár úgy, hogy kap pénzt valamire, vagy pedig meg van neki engedve valami.
12 éves a lányom, 14 hónapos a fiam. Pofám nem lenne az ágyban heverészni, amíg a nagy vigyáz a kicsire. Most, hogy szünet van, hárman vagyunk itthon. A kicsi általában fél 8 körül kel, nyilván kelek vele én is. A nagy meg mikor hogy, általában 9 körül, vagy később.
Szoktam tőle kérni, hogy picit segítsen. De nem órákra. Hanem mondjuk elszaladok wc-re, kimegyek a futárhoz, vagy feldobom az ebédet.
Heti 1x kérdezi, hogy elvigye-e sétálni? Olyankor egy 20-30 percet mászkál vele itt az utcában. Ma pl.én kértem meg, hogy amíg gyorsan összerámolunk a garázsban, vigye egy kört. De az is 10 perc volt.
Szóval nálunk ilyen apró kérések vannak, nem az, hogy fixen vannak vele feladatai. Van, hogy megkérem valamire, de nincs kedve, akkor nyilván nem kell. Nem kötelező. Nekem jól esik, ha mondjuk olvas neki, amíg megiszom egy kávét.
Vagy bemegy a kicsi a nagy szobájába pakolni, amíg felteszem az ebédet, vagy takarítok. De az, hogy fixen az ő dolga legyen a séta, vagy a reggeli felkelés, na az részemről nettó bunkóság. Kihasználod azt a gyereket.
Van egy barátnőm, ott a 2 nagy nevelte jóformán a kicsit. Nem utálják, szeretik, de látszik is a kicsin, hogy a szülei nem foglalkoztak vele. A nagy a kezébe nyomta a tabletet, a telefont, vagy csak hagyta, hogy csináljon amit akar. Meg is lett az eredménye. Szokta is mondani a barátnőm, hogy hát nem így akarták, de nekik nem volt rá idejük.... bakker, akkor nem vállalok 3 gyereket.
Bízom benne amúgy, hogy csak egy troll kérdés.
Az én lányom 19 volt mikor j{tt a kicsi.
Én a nagyokat sem passzoltam le a mamának, mert magamnak szültem,így a kicsit sem én akartam.
Ha a lányom jön és akar öcsivel lenni, akkor viszi, néha kérem ha pont nem dolgozik legyen vele, hogy ne nekem keljen szabit kivennem, ha már a betegség végénél jár.
Viszont nem kötelező megkérdezem, ha van ideje jön, ha nincs akkor megoldjuk.
Ilyen hétvégi korán kelest nem, de nagy családi eseményeken történő folyamatos babysittelest vártak el tőlem kamaszkoromban. Nem csak a szuleim, hanem a többi jelenlevő kisgyerekes rokon is. Végig én szorakoztattam a kicsiket minden alkalommal. Szeretem a gyerekeket, így alapvetoen oromemet leltem benne, de utolag, már szulokent, kicsit méltánytalannak értékelem a szituacio "elvaras" részét.
Nekem nem szimpatikus a leiras én nem várok ilyet a kiskamasz gyerekeimtol. Ok gyerekek én szülő vagyok. a háztartásban elvaras, hogy elpakolja ak maguk után, apróbb feladatokat kapnak, de a kistestver körül abban és úgy vesznek részt ahogy szeretnenek, ha van kedvük, érdeklődnek, örülök, ha játszanak vele, de ez nem az ő feladatuk. Nem kisfelnottek, és nem baby sitterek. A mi értekrendünk szerint ezt elvárni, pláne "megfizetni" tőlünk nagyon távol álló dolog.
Meg hogy a 14 éves is gyerek! Szüksége van a pihenésre, a szülőkkel valo programokra, ezek nem "fizetségét". Ha belefer, a család anyagi helyzete megengedi ezek hozza tartoznak a gyermekneveléshez, ha nem fér bele akkor pedig
Masfele kreatív megoldások és minőségi együtt töltött idő és gondoskodó szeretet. A nagy gyereknek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!