Miért jó, ha van gyereked? Mikor jött meg a vágyad, hogy anya szeretnél lenni?

10-es: köszönöm és sok szerencsét, türelmet, kitartást kívánok hozzá! :)

(Szükséged is lesz rá. :D)

Nekem akkor jött meg igazán a kedvem saját gyerekhez, amikor elkzedtem kisgyermeknevelőként dolgozni egy bölcsiben, 26 évesen.

Imádtam gondozni a picurokat, vígasztalni, szeretgetni, tanítani. Látni, ahogy hétről hétre alakuln, fejlődik az értelmük.

Minden taknyos orrocska, minden pelusozással töltött perc, minden könnyes arcocska megtörlése, minden ölelés, puszi de még hiszti is megerősített abban, hogy szeretném a saját gyerekemmel átélni ezeket a pillanatokat :)

Végül 33 évesen lettem anyuka :)

Nagy tapasztalattal ugyan még nem rendelkezem, mert csak 4 hónapos a kisfiam. De én akkor kezdtem el vágyni rá amikor összeköltöztünk a párommal saját házban, nem tudom hogy miért pont ekkor. De mindig voltak bennem kételyek, hogy biztosan akarom mi lesz ha mégsem lesz olyan jó ez az egész?! Féltettem a testemet is, terhesség előtt jártam kondi terembe hogy értsd tényleg érdekelt az hogy hogyan néz ki a testem. Összességében a cicimnek kicsit másabb lett az alakja, illetve a combomon lett pár stria de ennyi változás lett csak szerencsére.

Végül nekünk “becsúszott” baba lett, és hát akkor nagyon megijedtünk. De most úgy néz ki minden jóra fordult. Mosolygós, kiegyensúlyozott babánk van, a kapcsolatunk is sokkal erősebb lett (előtte is az volt), és ez az apró testi változás nem zavar. Dee több gyerekem biztos hogy nem lesz, most úgy gondolom.

# utolsó vagyok és a lényeg lemaradt

Szerintem azért is jó egy gyerek, mert rengeteg dologra megtanít. Rengeteget tanulsz magadról is, és együtt fejlődtök. Mindennap egy “kaland”, nem tudni előre milyen lesz a napotok, van benne valami izgalmas. Te is egy kicsit újra gyerek lehetsz, most ez hülyén hangzik de én így érzem. Illetve még motivációt ad, hogy még többet akarj az élettől, ne érjem be azzal ami van.

Az állami bökcsik bértáblázatát nem tudom, én magánban dolgoztam, oda úgy mentem (6 évvel ezelőtt), hogy 250 alatt nem egymást keressük.

De ezért a pénzért 2 idegen nyelven beszéltem a gyerekekkel/gyerekekhez, angolul egész nap, a foglalkozásokat, játékokat mindent angolul. A gyerekek nem is tudták, hogy tudok magyarul.

A szülők nagy része is külföldi volt, velük is angolul beszélgettem.

Illetve igény esetén olaszul is tartottam napközben foglalkozást.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a szülőknek szóltun, hogy van lehetőség olasz foglalkozásra és ha volt rá 2-3 jelentkező akkor azokkal a gyerekekkel adott napokon elvonultam 15-20 percre és játszottunk, énekeltünk, táncoltunk, mondókáztam, képeskönyvet nézegettünk, mesét olvastam nekik.

Amikor itthon, autodidakta módon megtanultam ukulelén gyerekdalokat játszani mégföljebb tudtam tornázni a fizumat.

Egyenpóló és napi egyszeri étkezés járt, és karácsonykor max 50 ezer forintnyi prémium.

Az évközbeni szabikat nagyon ferde szemmel nézték, de ezt is az interjún lebeszéltem, hogy évente egyszer 5 napot síelni szoktunk, és azt nem lehet a nyári szünet alatt.

A 6 év alatt még ment feljebb a fizum, aztán a covid kicsit lefaragott belőle, majd újra visszaállt.

Mindig is akartam gyereket, de akkor érett meg bennem igazán, amikor már minden adott volt hozzá a férjemmel.

Én is azt érzem, hogy vele lett kerek az életünk. Előtte sem unatkoztunk, rengeteget programoztunk, utaztunk, de így visszatekintve ezek már olyan üresnek tűnnek. Hatalmas öröm nézni, ahogy ez a kis lélek belőlünk lett, lesni kire miben hasonlít, figyelni ahogy formálódik a személyisége, ahogy a kis gyermeki kíváncsiságával kérdez, vagy éppen rácsodálkozik a világra. Minket is egy kicsit megtanít lelassítani és rácsodálkozni apróságokra. Ezen felül pedig komoly jellemfejlődésen megyünk át folyamatosan. Tervben van egy második gyerkőc is.

Csak tudnám miért vagyok lepontozva

1