Rettenetes utálom az anyaságot már. Èrez így más is?
Tervezett gyerek. 6 ève szültem. Ahogy megszültem, vele maradtam a szobában, akkor èreztem elsőnek azt, hogy ezt nem akarom. Semmi kedvem a sirást, hisztit hallgatni, kiszolgálni.
De összeszorítottam a fogam ès csináltam mert hát a fèrjem szerint èn akartam nincs kiszállás, belehajtottam a fejem csinálni kell most már.
Az elmúlt 4 èvben èrzem azt, hogy gyűlölöm ezt. Elegem van, hogy rajtam kívül mèg más dolgát is intèznem kell, kiszolgálnom, aggódnom èrte. Elegem van, hogy felborította az èletünket. Már nincs nyugalmas gondtalan èletünk. Nem mehetünk oda akkor amikor akarunk, nem akkor bújunk ágyba mikor akarunk, hozzá kell alkalmazkodnunk. Soha nem èlhetünk már úgy ahogy èltünk.
Ès ez rohadtul fáj, bosszant. Nem gondoltam akkor anno ezekre, csak, hogy okè legyen nekünk is gyerek.
Nem fogom elhagyni őket ha már ennyit kibirtam. De tèny várom, hogy kirepüljön 12 èv után.
Minden nap a règi kèpeket nèzem ahol ketten vagyunk, boldogok ès függetlenek, akik oda mentek csavarogni ahova akartak, ès senkivel nem kellett törődni.
Belefádtam ebbe unom, nem nekem való ez, más èletformára vágyom.
Kèptelen lennèk ezèrt elválni, de közben megbolondulok lassan a bánattól, hogy így megy el az èletem legszebb időszaka.
Tudom, tudom felelőtlen voltam de ha ezt valaki mondja, mindent mrgteszek, hogy ne legyen gyerekem.
Pár év és könnyebb lesz, most nyaraláson jöttem rá milyen jó volt amikor a nagyok már 10+ osak lettek, csak figyelni kellett őket, nem folyton ott lenni mellettük, most 4 a kicsi és mivel mondhatni egyke mindigbott kell lenni vele.
Mondjuk én akartam így ha nem is minden perce nagy élmény, azért az apró pillanatokat amikor nem egy kis birka azt szeretem.
Ne haragudj kedves 11# de most oltári baromságot írtál.
Őket is érheti olyan pofán vágás a gyermekvállalással kapcsolatban, amire addig nem is gondoltak..
Azt pedig senkiről nem tudod milyen szülő lesz, csak ha már benne van.
Tehát egy gyereknek az a bűne, hogy lánynak született, vagy mert pusztán gyerek, és úgy is viselkedik.
Hát ti pszichiátriai esetek vagytok, nem vicc.
14.
Én spec egyáltalán nem utálom a gyerek nélkülieket.
Sőt, aki így gondolkodik, mint te, arra azt mondom, ez igen.
Sőt, sokkal többen kellene, hogy legyetek akik így gondolkodnak.
Akkor talán ez a kérdés sem született volna meg..
Igen gyerek előtt mit tudta az ember milyen lesz 24 ben a gyerekkel lenni. Senki se mondta így el ilyen rèszletesen, hogy milyen buktatók vannak. Csak azt látni hallani milyen űber fa@zaság az anyaság, èdes pici babucikák... Ès igen, mindenki hallgat a fekete oldalárók. Ès a gyermektelenek meg rutintalan fejjel vágnak ebbe bele, mondván jajj hát ez nem is olyan vèszes megoldjuk.
Sajnos nekem senki se mondta el a sötèt oldalát, bár tettèk volna most nem írnèk ide.
Most fogok elmenni pszichológushoz. Bár nagy remènyt nem várok max meghallagat, de azzal nem megyek sokra.
Gondtalatban kèpes vagyok elválni elköltözni, ès szinglikènt most már, vègleg nyugisan èlvezni az èletet. De aztán jön a gyerek ránèzek ès nem birom megtenni.
Akarok is nenni, de nem tudom megtenni mert akkor meg tuti az bántana, hogy elhagytam. Ördögi kör nincs megoldás.
Csak az, hogy ki kell birnom mig nagyobb lesz önnálló itthon maradhat ès újra jöhetek mehetek oda ahova akarok.
Ne haragudj, de ez hülyeség, hogy ha valaki azt mondja milyen szar, akkor te nem fogod kipróbálni.
Ezt akár a házasságról is lehetne mondani, vagy bármiről.
Az ember általában nem azért alapít családot, mert valaki azt mondta, hú de jó, hanem mert ösztönösen vágyik rá.
Nyilván vannak kivételek, de aki nem vágyik ilyesmire, annak is ösztönből jön, hogy ezt nem akarja.
Amúgy meg ha a válásról is fantáziálgatsz, akkor tényleg nem csak a gyerek itt a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!