Hogyan lehet feldolgozni, hogy autista a gyerekem, hogy nekünk csak feszültség jut az o feszültsége miatt, semmi sem egyszerű vele?

Utolsó, autistaként azt érted, hogy bizonyos viselkedéseid borzalmasan irritálóak, szélsősegen zavaróak, esetleg agresszív vagy, vagy ön és közveszélyes, és ennek érzed a súlyát? Mindig meg akartam kérdezni több embertől, csak a tesómtól tudtam, aki szerint "nem olyan a viselkedése, és az régen volt és oka volt".. de ő nagyon beszkült.. te viszont átlagosabbnak látszol. Amikor szélsőségesen viselkedtél, értetted, hogy az a viselkedés szélsőséges és veled van a gond, mert mások nem viselkednek úgy? Tudtad, érezted, hogy azt a viselkedést milyen nehéz/embertpróbáló kezelni? Próbáltad kerülni az ilyen helyzeteket, szabályozni a viselkedésed? Én annyit sulykoltam a gyerekbe, hogy ő a helikopter és nem a világgal van gond, hogy 8 éves kora körül "megnyílt" az értelme és kezdett tenni aktívan azért, hogy borítson ki másokat, ahogy hívják páran "maszkolni", ami szerintem csak normális viselkedési folyamat, én is legszívesebben csupaszon magamat locsolva mászkálnék a dögmelegben, mégsem teszem, mert másoknak zavaró.. Na mindegy, szóval ha tudtad/tudod, hogy zavaró, veszélyes, bántó, miért nem változtattál rajta különböző eszközökkel, önmegfigyeléssel, önkontrollal? Gondolom ez volt életed legmeghatározóbb problémája, minden idődben a megoldásán kellett volna dolgozni, megfigyelni magad meg ilyenek.. Miért nem ezt csináltad az öngyilkos gondolatok helyett? Az én gyerekem tök jól összekapta magát, kellett hozzá rövid gyógyszeres kezelés is, de helyrejött minden zavaró viselkedése, el tudja nyomni a másokat bántó késztetéseit, szélsőséges reakcióit, enyhébb formában megfelelően ki tudja adni a feszültséged, szabályozva magát.

Meg úgy alapvetően mi játszódik le valakiben, aki mondjuk kényszeres, és ugyanazon az úton akar menni.. mi lesz, ha nem azon megy? Nem veszi észre, hogy senki sem azon megy mindig? Hogy ez mennyire jelentéktelen dolog? Mire gondolnak ezek az emberek, akik apróságokat felnagyítanak, hogy nem érzik, hogy ezek valójában apróságok?

Szerintem olyanok is kapnak bőven diagnózist a spektrumról, akik valójában borderline vagy hasonló zavarokkal küzdenek. Pl. ez a ‘megölöm magam mert nektek semmi nem jó’ sokkal inkább személyiségzavaros tünet,mint autista.

Csak rengeteg a hozzá nem értő szakember, és a nem megfelelő diagnózis miatt persze fejlődés sincs. Nekem a gyanúsan jól funkcionáló ‘autistákról’ ez egyből eszembe jut.

14es, teljes mértékben osztom a véleményed! Én utánanéztem, borderlinenak nincsenek tünetei kisgyermekkorban, kiskamaszkorban kezdenek megzizzenni. Szerintem egy rakás olyan pszichés betegség van, amire egyszerűen még ki sem találtak kategóriát, összevonogatják másokkal, és egy csomónál fogalmuk sincs, mi váltja ki, pl a gyerekem inkább borderes lenne, mint auti, de már ugye korán megkésett a beszéde/eltérő volt(halandzsa), illetve válogatós volt már félévesnek, illetve nem érte soha semmi trauma azon kívül, hogy egyszer kiabáltam vele, vagy elköltöztünk, ezek meg nem traumák, amik bezavarnának a fejlődésébe, illetve az enyém nem depis, haláli jókedvű, amikor nem dühös, és nem a semmitől bukik/bukott ki, hanem sérelmektől(pl gúnyolták vagy megütötték, vagy elvették a labdáját, vagy más eltaposott állatot, ilyesmi).

De ettől még érdekel ugyanúgy, miért nem fogják fel, akik szélsőségesen viselkednek, hogy a viselkedésük szélsőséges, és miért nem próbálnak tenni ellene és miért nem hallgatnak másra, aki segíteni akar. Illetve miért nem látják milyen jelentős szélsőséges erőfeszítést kell tennie másoknak ahhoz, hogy kezelni tudják őket. Ez bármelyik pszichés betegségre igaz, nagyon érdekel hogy gondolkodnak, mire gondolnak, de ugye ez sértő, nem tudom megkérdezni azoktól, akik ilyenben érintettek, hiába van körülöttem sok. "mert mi lesz akkor, ha nem azon az útvonalon mész" "és az miért baj", "érted, hogy ez csak egy útvonal, az emberek naponta mennek mindenfélén, és mennyire jelentéktelen dolog is, senki sem törődik vele és nem függ tőle semmi".. ilyeneket mondanék és olyan kíváncsi vagyok, mit mondanának.

13

A szülő hozzáállása a gyermekéhez miért függ attól, hogy: "... piszok nehéz dolga van és könnyebbnek képzelte az èletet? Csesszék meg, amiért rossz làtniuk, hogy más könnyebben boldogul?"

Piszok nehéz dolga a magyar jogszabályok, szervezeti struktúra hiánya, szakemberek hiánya miatt van és nem a gyermeke miatt. Rossz látnia, hogy más könnyebben boldogul? Nem is értem. Talán a fészbuk alapján? Röhej. - Egy atípusos aut. és egyéb komoly problémákkal küzdő gyermek apja vagyok.

Nem kéne áldozathibáztatni! Mert itt nem a szülő az igazi áldozat! Tessék felnőni! Sokáig tart, hosszú a gyász folyamata, de ha akar, idővel mindenki átesik rajta és végül boldogan élhet autista gyermek mellett is. Rangsorolni! Értékrendet módosítani! Minél előbb...