5 év korkülönbséget hogy éltétek meg? Nem testvérek közötti dolgokra gondolok, hanem a feladatokat, nehézségeket, fáradtságot, stb. (Légyszi édesanyák írjanak, ne olyanok, akiknek még nincs gyereke, hanem aki valóban megtapasztalta ezt)

Sziasztok!

Köszönöm szépen a válaszokat. Sajnos a 8-9 év korkülönbség szerintem már nem releváns nekem, az megint egy másik kategória. De azért köszi, hogy megosztottátok.

2# Neked mi bajod van???

Szóval nem írtam, hogy bajom lenne. Kérdést, kérdéseket tettem fel+leírtam amiket látok, érzek, gondolok.

A többit is nagyon köszönöm! :)

Megnyugtató ezelet olvasni, remélem nálunk is hasonló lesz és hamar kialakul majd az új rendszerünk, amiben mindenki jól érzi magat. A kisfiamra már most előre nagyon sokat gondolok. Az én családomban (3-an vagyunk tesók, én vagyok a legnagyobb) mindig éreztem a kisebbekkel való “több” törődést. Ezt mindenképp szeretném elkerülni. Én is úgy gondolom, hogy a baba mellett mindenképp kell vele foglalkozni, társas, kártya, rajzolás, minden ami kivitelezhető fog menni. Sőt van dadànk, és első 2-3 hónap utàn az a tervem hogy minden héten 1x ovi után az egyik délután amikor jön a dada a kisfiamé legyen 2-3 óra, amikor csak vele vagyok. Továbbà mivel igyekszem 1-1x programokra vinni (állatkert, strand, sütizni, stb) ezt is szeretném pár havonta beiktatni, ami csak az övé :) remélem sikerül majd megszervezni, mert már most rudom előre hogy mindez (a vele töltött nagyon értékes idő) nekem is hiányozni fog, ha kevesebb lesz. De rajta vagyok/leszek, hogy ne érezze magàt semmilyen szinten hátratéve.

Egyébként már mondogatom neki egy ideje hogy mik lesznek és bár szerintem még nem érzi át egyáltalán sem, hogy milyen lesz, de alapvetően nagyon okosan áll hozzá, remélem akkor is így lesz!

Utolsó! Nem tudom még hol lesz, amikor megszületik a tesó, és hogy fogjuk megszervezni, de elpaterolásról szó sincs. Ha olvastad, amit írtam, gondolom látszik, hogy előre gondolok a fiamra.

Másik, 3 gyerek közül a legnagyobb voltam. Ezt is írtam. Folyton vigyáznim kellett ràjuk. Utáltam. Ha egy dologban biztos vagyok, az az, hogy én ezt biztos nem szeretném csinálni. Őszintén szólva parásabb is vagyok annál. Nagyon okos gyerekem van, de nem fogom rábízni a testvérét. Az alvásra meg nem tudom még hogyan lesz. Az ovodaban màr most sem alszik ő sem. Eleve is úgy gondoltam, hogy 5 eves koràig szeretném itthon altatni, utána nem fogom őt ezzel erőltetni, eszembe sincsenek ilyen dolgok. Egyébként a kisfiamnak csak 2 unokatesója van-egyenlőre. A kisebbik 4 mult kicsivel mikor ő megszületett. Kb az enyém 2,5 éves korától nagyjàból mlstanig volt kedve vele néha nèha játszani. És nem hibàztatom érte. A saját gyerekemtől se fogom elvárni hogy 6-7 éves korában (mikor ő már iskolát kezd) lemenjen babába és játszon atesójával. Se a nagyot se a kicsit nem azért vállaltuk/vállaljuk hogy egymást szórakoztassák vagy felügyeljék. Én is utáltam mikor tőlem várták (bár nekem játszani sose kellett kötelező jelleggel a tesóimmal) úgyhogy nekem ilyen megys fordul a fejemben.