Van, akinek a gyerekvállalás segített a mentális problémáin?

Az a baj, hogy ő maga nem ismeri be, hogy problémái(k) vannak.

Azt mondja, hogy nem labilis, csak rosszul viseli a stresszt. De neki már az "stressz", ha 11-kor ír a barátjának hétköznap, hogy ebédeljenek együtt, ő pedig azt válaszolja, hogy nem tudnak, mert dolgozik. Barátnőm ezen bekattan, hogy biztos valahol k..vázik, és vagy az a további forgatókönyv, hogy passzív agresszív állapotban várja haza a pasit, vagy idegbetegen elmegy az irodájához, hogy "hol van az a k.va".

Vannak néha bekattanásai, mikor eszébe jut éjfélkor, hogy ő nekiáll kitakarítani a kamrát, konyhát, hűtőt. Csinálja hajnali 3-ig, utána másnap délután 5-ig ki sem kel az ágyból... És ezt simán kitalálja úgy, hogy 2 nap múlva vizsgája van és amúgy tanulnia kéne, nem egész nap aludni, meg sorozatot nézni, mondván, hogy ő hajnalig takarított. De tavaly nyáron volt, hogy rám írt este 10-kor, hogy ő unatkozik, és mi lenne, ha kb. 2 óra múlva elindulnánk Horvátországba, a nyaralójukhoz, reggelre ott vagyunk. Én azt hittem, viccel, de mivel nem mentem vele, elment egyedül.

Néha olyan, mintha minimum bipoláris lenne ezekkel...