Van még ezzel valaki így?

Én szerettem volna, a férjem nem. Sajnos vagy nem sajnos de valós érveket sorolt fel a 2.baba ellen.

Én elég rosszul viseltem az otthon létet, hiányzott a munkám, a kollégák, barátok, egyáltalán a felnőtt társaság.

A férjem rengeteget dolgozik, hétvégente is, sokat lennék/vagyok egyedül ígyis.

Élvezzük hogy a fiunk már "nagy" (ovis), van időnk kettőnkre, de el tudunk menni vele is bármerre.

És persze nyilván az anyagi dolgok is. Mert most egynek meg tudunk adni mindent. De azt nem szeretném, hogy 2 már hiányt szenvedjen. Mindketten szegény családból jöttünk, nagyon nagyon nehéz volt felküzdeni magunkat segítség nélkül oda ahol most vagyunk. És ezt megkockáztatni...

Szóval ha hiányzik a babázás, én ezekre gondolok.

Szerettem volna, lett 40 évesen a 3.

Na de itt jött a megmagyarázhatatlam szerettem volna, hogy ő is felnőjön egy tesóval, (nem csak nekinén is szerettem volna még egy gyereket) 41 évesen down baba lett volna, majd missedek, a férjem hallani sem akart utána róla. 44 leszek úgy néz ki a klimax megoldja, hogy már ne is akarjak, mert nem lehet.

Én így voltam egy ideig. 35 vagyok, még beleférne. Kettő van, eredetileg három volt a terv, de a férjemnek túl sok lenne mentálisan, és miután beláttam, rájöttem, hogy nekem is.

Nekem nem a babázás hiányzik. Ha az hiányozna, akkor babysitterkednék, segítenék rokonoknak, barátoknak vigyázni a babájukra. Nekem az elképzelésről, a tervtől való eltérésről nehéz lemondanom, és mert valahol úgy érzem, mintah még várna rám 1-2 leszületni akaró lélek. Lehet, ez így nagyon ezo, pedig nem vagyok annyira az. Szóval van bennem egy hiányérzet, ami miatt egy darabig nem akartam belátni, hogy mennyire megterhelő is valójában az egész gyereknevelés mentálisan és fizikailag. És mégcsak ezután jön állítólag a java (7 és 3 évesek a gyerekeink).

Az segített, hogy az előnyeit ismételgetem magamban annak, hogy nem lesz több: nem kell még egy terhességet, szülést, első időszakot végigszenvednem (átlagos terhességeim voltak, egy többemberes és egy nyugodt babám, de még ígyis nehéz volt). Jobban ki tudom élvezni a meglévőkkel az időt, amit így is sokszor nehéz a figyelemmegosztás miatt. Néha már jut magunkra idő kettesben a férjemmel, amikor úgy állnak a csillagok, és mindkét nagyszülőpáros be tud 1-1 gyereket vállalni (kettőt nem vállal egyikük sem egyszerre). Stb.