Máshol is szeparálni akarják a kisbabát látogatóban?

Ezt én is tapasztaltam, igaz, én a saját nagyszüleim esetében. Ők is mindig helyet akartak csinálni a babának valami távoli szobában.

Én értem, hogy mi volt ez náluk, csak ma már annyira más a családok dinamikája, hogy a mi korosztályunktól ez totál idegen, ma már nem az az elvárt egy csecsemőtől, hogy folyamatosan csendben legyen és persze elsősorban a kiságyban. Nekik viszont az volt a normális, ha a baba nincs állandóan szem előtt, majd foglalkoznak vele, amikor annak van az ideje.

Én azt sem hinném, hogy a nagyszüleim rossz szándékból akarták külön tenni az unokaikat, mindig mondták, hogy ott tud aludni, nem zavarjuk a beszélgetéssel, szóval ők ezt abszolút jó dolognak gondolták. Más kérdés, hogy szerencsére egyik gyerek esetében sem erőltették ezt, csak amuldoztak, hogy "jé, milyen jót alszik így is, hogy mellette beszélgetünk", meg "jé, milyen nyugisan szopizik úgy is, ha nincs néma csend", azon meg végképp leesett az álluk, amikor a nyűgös babát magamra kötöttem, és úgy beszélgettem velük tovább, a gyerek meg fél perc alatt megnyugodott.

Én mondjuk tényleg nem csináltam ebből ügyet, ők akkor még egészen máshogy éltek, azokhoz a körülményekhez kellett alkalmazkodniuk, ahogy nekünk is a mostaniakhoz.

Ebben a sztoriban nekem csak az a furcsa, hogy itt a férjed szüleiről van szó, ők azért már jóval fiatalabbak, mint az én néhai nagyszüleim, akik már 100 év körül lennének, ha még élnének.

"pici maradjon az ő hálójukban az ágyon"

Aztán meg ha leesik, rohanhattok a sürgősségire. Remek.

Ne hidd, hogy egy 2 hónapos nem képes annyit ficeregni. Hoznak hozzánk rendszeresen kisebbet is azzal, "hogy de hát még nem forog, nem gondoltam hogy leeshet", dehogynem.