Máshol is szeparálni akarják a kisbabát látogatóban?
2 hónapos a kisfiunk. Anyósomékhoz már 2 hetesen elvittük, mert após nem tudta volna meglátogatni az unokát.
Azóta is voltunk ott. Az a problémám, hogy anyós folyton azt akarja, hogy a pici maradjon az ő hálójukban az ágyon, mi meg legyünk kint, beszélgessünk. Eleve nem értem, minek visszük oda a babát, ha após kb. megnézi, én meg vigyem ki a látótérből...
A kisfiamat nem lehet csak letenni itthon sem, ha ébren van, velem vagy az apjával elvan, de ha nem lát minket, sír. Nekem bizarr, hogy hagyjam az ágy közepén egyedül, idegen helyen. Így nem egyeztem bele. (A babám végig ébren volt a látogatás alatt.)
Eleve kis időre megyünk, mert szoptatok, és két étkezés közt megyünk.
Megfigyeltem, mikor a karomban is sírt (hasfájós), már após húzta a száját, anyós meg kézbe kérte a picit, erre nem babusgatta, hanem bevitte a szobába, ahol aztán próbálta lerakni, de a kicsi ordított, meg hát én is közbeléptem.
Az én szüleimnél is szobában van a pici, de ott a nagyszülei körülrajongják, nem félretesszük, mint valami idegesítő dolgot, és máshol vagyunk.
Ja, és persze megkaptam, nem kell ám mindig kézbe venni, ha sír, mert megszokja. Ezt elintéztem annyival, hogy én ezzel kapcsolatban más ajánlást követek, és nem, nem érdekel, hogy "nem tudom tenni a dolgom", mert nekem az a dolgom, hogy a babával legyek.
Ti hogy kezelnétek a helyzetet? Vagy ha voltatok ebben, mit tettetek?
"Az én szüleimnél is szobában van a pici, de ott a nagyszülei körülrajongják, nem félretesszük, mint valami idegesítő dolgot, és máshol vagyunk."
Ez a normális!
A másik eset meg az abnormális!
Hogyan kezelném?
Kerek-perec megmondanám, hogy minek menjünk, ha a gyerekre úgyse kíváncsiak. Mennénk évente 5-6 alkalommal (névnap, szülinap, karácsony stb.), aztán annyi alkalommal kibírnám a szövegelésüket. Amúgy, ha azt akarják, hogy a baba a hálószobában legyen, én simán bent maradtam volna ott a babával kettesben. Jobb társaság lett volna, mint ezek a buta felnőttek.
Az én anyósoméknál is ez volt kezdetben. Állandóan el akarta altatni és letenni jó messzi szobában én meg idegeskedjek az ebédlőben hogy mi van. Állandóan rohangáltunk a férjemmel fel-alá.
Mostmár hogy nagyobb nem csinálják. Most állandóan kézbe akarják venni és eljátszák mintha a gyerek akarná hogy vegyék fel.
Az én szüleimnél sincs félrerakva, hanem a társaságban van. Ha alvás ideje van magamra kötöm.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Megfogadom a tanácsokat: ha megyünk is még (de nem lesz gyakran), szépen bevonulok a babával, és akit érdekel, odamegy. De sokáig akkor sem maradunk.
"a férjedes is ilyen ridegtartásban nevelték? Ő mit szólt?"
Igen, így. Anyós mindig a férje kívánságát leste. Férjem egy mondatra emlékszik kicsike korából kristálytisztán: "Csendben legyetek, apa alszik!"
Nekem is már terhesen azzal jött, hogy jaj, majd aztán tud-e pihenni az ő fia. 🙄
Szerencsére a férjem nem így gondolkodik, imádja a fiát. Mondjuk nem is lenne akkor a férjem, ha olyan lenne, mint ők.
Ő amúgy nem szólt semmit, velük szemben konfliktuskerülő. Tudja, hogy úgysem hagyom magam, ha a babáról van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!