Elegem van kicsit?
Ha szeretnék is vele este (a kicsi lefektetése után beszélgetni), már a második gondolata, hogy neki mit kellene még megcsinálni, még ezt az emial-t elküldeni, még ezt meg azt felhívni... Aztán felhívja este 10-kor anyukája. Aztán meg a tesója, hogy lelkigondozza őt....
És még azt sem tuzdom megneszélni vele, hogy mennyira zavar, hogy anyukája este 10-kor hívogatja, mert arra sincs szabad kapacitása, hoyg úgy meghallagasson, hogy együtt gondolhassuk végig,........
Na ezt azért igazán meg kellene oldanotok valahogy. Csak van valamikor egy nyomorék 10 perce, amit RÁD tud szánni...
Különben is, kinek szülted az első, és fogod szülni a második gyereket? Magadnak? Ez így nagyon nem fain...
Ahha... Munka miatt tegnap reggel fél 6-kor ment el, este hazaért este 7.10-kor, előkészítettema kaját, hoyg gyorsan enni tudjon, és fél 8-ra már rohant is a másik önkéntes dolgára...
Miután hazaért, nekiállt az egyik önkéntes dolgát megtárgyalni skype-on, és megírnia hozzá tartozó issszonyat fontos emailt. Mire én fél 10-kor kiakadtam, hogy lehet, nem ártana egymással is beszélnünk....
És akkor kihisztoztem fél óra beszélgetést....
Nem akarlak elkeseríteni, de ennek előbb-utóbb rossz vége lesz... te is tudod, mire gondolok.
Csak ott a baj, ha ő nem látja, hogy baj van. Ha csak te veszed észre, csak neked van problémád, és neki ez így tökéletes. Akkor lehet, hogy mégsem találta meg a zsák a foltját.
Sajnos ez a valóság....
Tényleg az lenne a legfontosabb, hogy MINDEN problémát, MINDEN bajodat megbeszéljétek, és hogy VÁLTOZTASSATOK.
Kérdezd meg tőle, mi az, amit rosszul csinálsz. Mi az, ami őt zavarja. Hogy változtathass.
De mondd el te is, hogy téged mi zavar, és mi bánt. Hogy ő is változtathasson.
Már csak az a kérdés, akartok-e MINDKETTEN változtatni. Mert az nagyon nem oké, hogy az egyik csak nyel, eltűr mindent, a másik meg éli világát, mert neki tök mindegy.
Na, jó, de mi van, ha neki ez így jó, csak nekem nem. Akkor várjam el, hogy csak ő változtasson?
Elmondja mindig, hoyg szeret. El is hiszem, De tényleg. De akkor miért nem lényeg, hogy nekem így nem jó? Vagy nem vette még észre, hogy én nem csak hisztozni akarok, hanem ez nekem így tényleg nem jó?
Vagy ez így jó? Én fogom fel rosszul? (És szerinte ez van, hogy én dimenzionálom túla dolgokat, és ez így van jól...)
Nekem így pedig egyáltalán nem jó....
nekem szükségem lenne egy társra, aki esténként hazajön, aki elmondja, mi volt vele aznap, akivel megvitatjuk este, hogy mi lenne a döntéshelyzeteiben a jó döntés, aki elmondja nekem azokat a dolgokat,amik nyomasztják.
És akivel én is megoszthatom a napomat, az életemet...
OK. Köszi!
Majd írok, mi van....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!