Szerintetek sokat kérek?

#23: a csedet gyedet meg gyest ami több, mint valakinek a fizuja. Mekkora baromságot mondott ezzel.

Egyedül a csed lehet több, de azt is csak 6 hónapig kapod. A gyedet utána 1.5 évig és ha jól keresett egy nő akkor a gyed maximuma is kb. 238 ezer ft hiába vitt haza netto 5-600ezret mondjuk a nő. Nevetséges. Ez pedig rengeteg kiesés normálisan kereső nőknél is az ilyen nők nem is maradnak otthon a gyerekkel 2-3 éveket hanem max 1 év után mennek vissza dolgoznk. A gyedről amit a gyerek 2-3 éves koráig kapsz havi 30 ezer ft ról meg ne is beszéljünk. Éhenhalásra nem elég.

Gyedre visszatérve ha vki meg szarabbul keresett nem kapja meg a havi 238 at ami a max...

31! Hülyesègeket írsz. Marhàra nem kell netto 5-600 ezres fizu a max gyedhez, tàjèkozodj.

Mellesleg mèg mindig qrvara sokan nem keresnek mèg most sem munkaval netto 230 ezret. Az meg hogy a gyed mèg igy is pènz kisesès az benne van a gyerek vàllalàsban, elötte kell gondolokodni

Azért nem kel fel az ébresztőre, mert nem akar. Nem is fog akarni. Sajnálom, kérdező, de ebben nem lesz valtozás, én nem tudlak biztatni. Az első ferjem ilyen volt, ő "nem tud" felkelni az ebresztőre, aztán ha nekem hamarabb kellett elmennem otthonról és ő bealudt, akkor is én voltam a hibás, mert miért nem hívtam fel, amikor kelnie kellett volna. 🤡

Soha semminek a hatására nem valtozott meg. Neki ez igy volt kényelmes.

A masodik ferjem fel tud kelni velünk akkor is, ha aznap nem dolgozik épp. Vagy ha 6-kor kel a gyerek, miközben neki elég lenne 8-kor is felkelni. Hozzállás, akara kerdése csak.

Hülyén hangzik ez, de valahol "nevelés" kérdése. Amikor kezd ebbe átfodulni az élet, akkor kell azonnal reagálni. Most ha pár nap után elhagyja magát, megint szólni neki, hogy segítsen, ennyi. Egyszer csak megunja, hogy állandóan rágod a fülét és tudatosítja, hogy ez és ez az ő dolga.

A férjek többsége elkényelmesedik szerintem. 7 éve voltunk együtt, amikor megérkezett a kislányunk, ismertem, mindenkinek megvolt a feladata, aztán költöztünk is és megszületett a gyerekünk, ami sokmindent felülírt. 1 éves kora körül azt vettem észre, hogy mindent megcsinálok itthon, mert ráérek és este már ne kelljen. Este szívesen kimegyek füvet, vagy sövényt nyírni, csak egy kicsit legyen "gyerekmentes" közegem. Majd bejövök altatok és beesek az ágyba... A férjem pedig egy idő után úgy jött haza, hogy "nem mostál ma?", "nem csináltál valami kaját?", "ezt miért nem pakoltad el?". És akkor az én cérnám elszakadt és elmondtam, hogy kisapám te jó dolgodban már nem tudod mit csinálj... Számoljuk össze, hogy amióta a kislányunk van, hányszor tett be egy mosást, mosogatott el, vagy porszívózott fel, ami korábban természetes volt, hogy kettőnk dolga... Most meg hazajön és állandóan pampog mint valami házsártos öregember, ahelyett hogy értékelné, hogy mindent megcsinálok. Ezt a műsort úgy havonta eljátszuk és màr adagolom neki, hogy remélem tisztában van vele, hogy ha én visszamegyek dolgozni, akkor vége a kényelmes életnek... :D Mi ezen a végén mindig röhögünk, mert belátja, hogy tök igazam van. "Elkényeztettem" ebben az időszakban és gondolom sokan mások is így jártak. Hát vissza kell terelgetni a dolgokat a helyes mederbe.

Ha nagyon nem használ más, én sztrájkolnék. Ha a gyerek rajtam ugrálna kakaóért, áttenném az apja hasára. Nem mosnék, nem főznék rá és akkor majd egy hét múlva beszélgetünk mizu. :D

Akkor ezek szerint a csere megoldás. Anyuka elmegy dolgozni, apuka meg felmond, és végzi a házimunkát és foglalkozik a gyerekkel ha beteg. És akkor anyuka is nyomkodhatja a telefonját.

Kérdező, hétfőn elkezdesz munkát keresni, és kész tények elé állítod a férjedet. Ha meg te leszel a családfenntartó, akkor nem panaszkodhat, hogy neki kell házimunkát végeznie. Kipróbáljátok egy évig, aztán meglátjátok, hogy működik-e.