Elmúlik idővel ez az érzés?

Amíg baba volt nekem sokkal jobb volt. Ő aludt, vagy elnézelődött és én csináltam a dolgom. Napi 1-2 séta simán ment. Mióta jön-megy-mászik fel mindenre, azóta katasztrófa. Délelőtt elmegyünk a boltba, aztán itthon ebéd főzés, lerakom aludni, mire felkel már sötétedett/hideg van/fúj a szél...

Sokan kérdezik, hogy mikor lesz kistesó és mikor mondom, hogy én ezt biztos nem csinálom még egyszer végig, akkor megkapom, hogy pedig egy gyerek nem gyerek. Sokszor visszakérdeznék, hogy akkor micsoda? Kiskutya?

Szerencsére szeptemberben kezdi az ovit, remélem, hogy akkor végre kiszabadulhatok.

6-os vagyok: jah és a bölcsi volt még a könnyítő körülmény, 22 hónaposan kezdte. 3 napot jár csak. Annyi, hogy több betegséget hoz haza, mint ha csak itthon lenne velem. Ezek nehezebbek, de nem olyan beteges hogy 1 hét bölcsi, 2 hét itthon, mint amit mondani szoktak.

11: miért nem adtad bölcsibe?

Kitartást! Semmi sem tart örökké, aztán aki feledékeny, kamaszkorban visszasírja a csecsemőkort.

Hú, kis túlzással 1-2 évvel ezelőtt én is írhattam volna ezt. Folyamatos hullámhegyek és völgyek. Az első hónapokban még úgy voltam vele, hogy majd kialakul a rendszer, majd elmúlik a hasfájás, miegymás. És tényleg javult. aztán 5 hónapos korában jött egy nagyon anyás, állatira sírós időszak, 6 hónaposan ehhez társultak az éjszakai keserves sírások, amiknek az ellenszerére nem jöttem rá (sz.ranya érzés) és záros határidőn belül teljesen kész lettem. Egész nap sírás, még pisilni sem akkor megyek, amikor szeretnék, a házimunka szinte reménytelen és mindenki azt mondja, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen szép, okos, aranyos babánk van. Aztán 1 éves korára javult a helyzet, pár hónap múlva megint kicsit romlott, 1,5 éves kora óta (most 2) - lekopogom - egész tűrhető. Sajnos a szabadidős tevékenységeim még mindig eléggé korlátozottak.

12-es azért mert a legközelebbi bölcsöde 20 kilométerre van innen.

11 voltam.