Ez az erzes elmulik idovel?

Annyira nem erzem magam kesznek a gyerekvallalasra... Neha fellobban bennem, hogy uristen milyen jo lenne es micsoda boldogsag. Aztan hirtelen szertefoszlik, amikor meglatok egy videot egy babarol vagy ujszulottrol. Egy darabig elnezegetem, aztan egy ido utan, mikor azt latom, hogy vigasztalhatatlanul ordit, magatehetetlen, annyira felidegesit, hogy ha en lennek az anyuka helyeben, kitepnem az osszes hajamat. Komolyan azt erzem, hogy megutnem, de valojaban nyilvan soha nem bantanam. 17 eves koromig nem volt egy gyerek sem a kozvetlen kornyezetemben, a csaladban is en voltam a legfiatalabb. 17 eves koromban megszuletett ocsem, vegigneztem, hogy anyam mit megkinlodik vele, es borzaszto volt. Most 5 eves, ebben a korban mar semmi bajom a gyerekekkel, sot mar a tipegokkel sem. Az ujszulottek valtjak ki belolem ezt a megmagyarazhatatlan undort. Es bevallom szegyellem ezt es nem hangoztatom. Pedig ocsemmel is jo a kapcsolatom, mikor mar totyogott, megtartotta magat, akkor elkezdtem vele jatszani, elotte hozza se ertem. Egyreszt fogalmam sem volt hogy kell, soha nem volt dolgom pici babaval, masreszt o is olyan artikulalatlanul tudott uvolteni, hogy hulyet kaptam. Nem valo nekem gyerek? Miert vannak bennem ilyen erzesek?