Elmúlik ez az érzés? Hogyan küzdjem le?

Elmúlik majd, persze. Mikor már együtt játszotok észre fogod venni, hogy élvezed. Nem biztos, hogy hiányozni fog a jövés-menés, bulizás. Tény, hogy fiatal vagy. Én is az voltam. :) Én másfél évig törtem magam. Aztán a kislányom idősebb lett és minden megváltozott. Már igényelte azt, hogy együtt játszunk. Én játszottam vele, az apja pedig dolgozott. Hétvégenként én egy kicsit fellélegezhettem, vásárolhattam, amíg az apja a gyerekre vigyázott. Majd ha kicsit idősebb lesz és például már nem igényli az anyatejet vagy már mást is adsz neki, akkor te is kimozdulhatsz így hétvégén, ha kinek "lepasszolni" a csöppséget. Elég ha elmész bevásárolni, vagy a babádnak ruhát venni. Meglátod, teljesen kikapcsol. Most biztos új, de majd megszokod. Tapasztalat. :)

Egy két éves tündér anyukája. :)

ha van kinek lepasszolni a csöppséget. *

Kifelejtettem, bocsánat. :)

valósznűleg elfog múlni de nem fog egy hamar mert még te gyereket nevelsz addig a barátaid jócskán a fiatalkorukat élik

talán az segíthet ha még ígyis sokat jártok össze

pl:. hívod őket babázni mikor jó idő lesz levinni sétálni, játszóra /bár ezzel még nem sokra mentek mert kicsi/ vagy parkba... és akkor talán múlik kicsit ez az érzés és nem fogod annyir azt érzeni hogy mindenből kimaradtsz

fogadd el, hogy most pár évig a gyerek körül forog minden. Nézd a jó oldalát, még nagyon fiatal leszel, amikor lesz egy felnőtt gyereked! A dolgok sosem alakulnak véletlenül! BUÉK!

Én 38 vagyok 2 3 év alatti gyerekem van, én előttük éltem, Te a babád után fogsz:) mindennek van jó és rossz oldala, csak a jót szabad nézni, mert az élet rövid az állandó kesergéshez!

Ez egyaltalan nem hiba es nem feltetlenul az eletkorodtol fugg. :)

En nem szultem fiatalon, akartuk is a gyerekeket, sot, tobbet is, pedig ugye mar az elso utan megtapasztaltuk, hogy valoban le kell mondanunk a mobilitasrol es a sok ereszd el a hajam osszejovetelrol. Tudtuk elotte is, de nyilvan tapasztalni masabb volt, mint tisztaban lenni vele szules elott.

Ennek ellenere vallaltuk a masodik gyermeket is.

Mondom, nem voltam mar fiatal es igen, neha hianyoznak mai napig a spontan bulik, nem nagy iszogatasra kell itt gondolni, hanem csak az, hogy mondjuk este hetkor gondoljunk egyet es bemenjunk a karacsonyi vasarra, vagy setalni egyet valahova, osszefutni baratokkal, ilyesmi.

De ez van, most ez nem errol szol. Igy is megerte es nem valtoztatnek.

Hozzateszem, hogy igy is szoktunk menni, elore meg szoktunk szervezni kimozdulasokat, van havi 1-2, a gyerekek ennek nem latjak karat, mert megfurdetjuk, elaltatom oket, azutan lepunk le, a nagyszulok orzik az amukat. Legkesobb hajnali 3-4 kozott hazaerunk, sorsot huzunk a ferjemmel, hogy melyikunk ebredjen reggel hetkor hozzajuk es melyikunk aludhat tovabb. Eddig meg sohasem vettek eszre semmit sem abbol, hogy mi elmentunk szorakozni.

Ha ugy nezzuk, akkor ez a havi 1-2 alkalom boven eleg, mert kb a honap minden napjan olyan baromi faradt vagyok este kilencre, hogy lepni alig birok, van, hogy ez a havi 1-2 alkalom is mar sinen van es indulas elott 5 perccel meg arrol beszelgetunk a ferjemmel, hogy valoban birunk-e menni, merthogy faradtak vagyunk.

Tehat van fizikai visszatarto ero is, igy azert nem olyan nehez lemondani a spontan szorakozasrol.

Minden jot neked!