Milyen érzés az, hogy te mint nő először vagy terhes, de a párodnak ez már a második/harmadik gyermeke lesz?

kérdésed engem is érdekel.

Páromnak is első lánya lett a kislányom, úgyhogy személyes véleményt nem tudok mondani...figyelem kérdésed a továbbiakban én is...

szia,szerintem normál esetben egy apuka is nagyon örül a baba érkezésének,még ha az a 2. vagy 3. is.persze a férfiaktól ne várjuk nagy érzelmeket:)

nálunk a páromnak volt már két szinte felnőtt gyereke,és most a közös lassan 1,5 éves:)

kíváncsi volt sok mindenre pl.milyen vizsgálatok vannak,mekkora,mozog-e,baba dvd...

Apaként is helytáll,talán így érettebben ő is jobban élvezi az apaságot.de mindenki más,nagyon emberfüggő szerintem.

Nekem, mint nőnek borzalmas érzés ez.

Még sajnos nem jött össze a baba, de már nagyon régóta várunk rá és férjem is nagyon nagy szeretettel várja.

Én is pont ezen aggódom, hogy neki nem újdonság, nem tudjuk együtt átélni az első terhesség izgalmait, csodáit.

Meg az előző feleségének könnyű terhessége volt, így azt hiszi, az egész nem nagy dolog...félek, ha netán nekem rosszulléteim lesznek, nehogy hisztinek fogja fel.

Azért is rossz érzés, mert ő alapból ért a gyerekekhez, ők is imádják őt, a sajátja miatt pedig nagy gyakorlata van, én pedig még azt sem tudom miként kell pelenkázni, ráadásul sosem értettem a gyerekek nyelvén.

Eléggé kisebbségi érzésem van, ha gyerekek közelébe kerülök és a férjem is ott van.

Leblokkolok, az van a fejemben, hogy ő ezerszer jobban közelít a gyerekekhez, ezért meg sem bírok mozdulni, vagy szólalni.

Félek, a sajátunknál is előjön ez a probléma nálam :(

Bocsi hogy én is írok, mert nekem már második terhesség...

Mikor mi összejöttünk, páromnak már volt egy 13 éves lánya, az enyém alig múlt 1... mivel az előző férjem nem foglalkozott a gyerekkel, csak én, ezért nagyon sokat bénáztam. A mostani párom meg már mindent tudott, segített nekem rengeteget, szigorú volt velem szemben is, mert nem nagyon volt rendszer a gyerek életében.

Így már a közös gyerekkel sem lesz gond :)

De ugyanolyan lelkes, hiába hogy van már egy neki...:))

23/N és 34/F

Amikor én terhes lettem, a páromnak már 3 lánya volt.Ugyan olyan lelkesedéssel várta mint én, főleg hogy reménykedett hogy ő végre fiu lesz.Fiucska lett, nagyon örült.

Én olyan szempontból örültem neki hogy nem a manócska az első, mert sokat tudott nekem segíteni.Ha én valamitől megijedtem, ő tapasztalatból nyugtatott meg hogy nincs semmi baj.

Az biztos, hogy nem olyan lelkes az ember a sokadik terhesség után. (első feleség 3 vetélés 1 gyerek, nekem 2 vetélés 2 gyerek). Fájt, amikor az első terhességemnél mondtam, hogy babánk lesz, azt mondta ne éljem bele magam, mert nem biztos, hogy megmarad. Alapvetően nagyon várta a gyerekeinket, de közel nem annyira, mint én. Az más, amikor benned fejlődik valaki, és érzed, mint a férfinak. Őszintén szólva női szemmel nézve a 2. terhesség már közel nem olyan nagy misztikum, mint az első. Nincs az a hatalmas várakozás, készülődés.

Sok előnyét láttam viszont, hogy neki már van egy gyereke. Simán helyt állt a szülésnél, pelenkázásnál, fürdetésnél, öltöztetésnél. Soha nem féltem kettesbe hagyni őket. Ha bizonytalan voltam valamiben, ő mindig tudta, hogy mi a normális és mi nem a gyerekeknél. De soha nem éreztem azt, hogy én ezáltal kevesebb lennék, bénázok, stb. Kár ezen agyalni, mert változtatni úgy sem tudsz rajta. Amikor meg megszületik ugyan úgy fogja imádni, mint a másikat/másikakat.