Mi motivál egy nőt abban,hogy ne vállaljon gyereket?

Saját példával élve én nem érzem üresnek a dolgozós életemet, alapidentitásom része. A gyerekvállalás valóban nagyon érdekes és értékes megtapasztalás, de semmi üres nem volt q gyerek nélküli életemben.

Persze vágytam társra, gyerekre. De gyed végére már nagyon is vágytam dolgozni.

Úgy néz ki nekem együtt jó a kettő még ha fárasztó is.

Belehaltam volna lelkileg ha nem vesznek vissza, régebb óta ismerem a kollégámat és kicsivel több idő ota vagyunk bajtársak, mint amennyit életem összes párkapcsolataban összesen éltem.

Nekem mindenkinek való a gyerek.

Nekem nem való.

Nem bírom, nem találok benne örömet.

Nehézség és önfeladás az egész.

Vissza nem lehet csinálni, ha újra kezdeném, nem vállalnám be.

A személyiségem nem passzol a gyerekvállaláshoz.

Ezren ezerszer leírták a gyerekvállalás nehézségeit, árnyoldalát, ezek nekem befeketítik az életet.

Nekem ez nagy szenvedés, kis öröm.

Aki hozzám hasonló de okosabb mint én, több önismerettel rendelkezik, több belátása van, és nem annyira hiszékeny, az nem vállal gyereket.

#22, miért nem találsz benne örömet?

Nem tudom elképzelni, hogy ne lenne olyan pillanat, amikor azt mondja, "anya szeretlek."

:/

#24

1 éves még.

Lehet, hogy később jobb lesz, bár abban sem bízok mert mindenki szerint "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond".

Úgyhogy az "időben" se tudok bízni, mert úgyis csak rosszabb lesz.

Engem megöl a nemalvás és hányan vannak akiknek a gyereke 6-7 évesen is minden éjjel felébreszti a szülőket.

Totálisan kimerült vagyok.

(Van valamennyi segítségem, de aludni nem tudnak helyettem)

Jó érzés amikor odajön, megölel persze.. de ezt mondom h nagy szenvedés kis öröm.

Egyenlőre több a rossz, mint a jó és mindenki szerint csak még nehezebb és még rosszabb lesz.

20# Írtam, hogy a saját mikro környezetemben látok önzést a háttérben. Nem éreztem úgy, hogy ezt feltétlenül ki kell fejtenem, hiszen ahány ember, annyi indok. Nyilván nem mindenki önző, aki nem akar gyereket. Az önzés alatt értem azt, hogy nem képes más érdekeit a saját igényei, céljai elé helyezni. Ilyen kontextusban az önzőség párja az önzetlenség és a szeretettel társulva ez ad egy olyan életérzést NEKEM, ami azt mondatja velem, hogy a gyerekem számomra a legfontosabb. Közel sem azonos fogalom az önfeláldozással.

Életösztönöm köszönöm van. Nagyon szeretem az életem, szeretek programozni, utazni továbbra is, csak ez már kevésbé spontán értelemszerűen. És szeretnék visszamenni a munkahelyeimre, hiszen szeretem a munkámat. De ha megfordítom a kérdést: ha választanom kellett volna, nem áldoztam volna fel a gyerekvállalást a karrierem (vagy bármi egyéb) oltárán. Jó szakmám van, munkalehetőség kismillió, majd találok mást, ha úgy alakul, ennyi. Tartom magam annyira (és ez biztos baromi egoista megjegyzés), hogy a munkáltatóm vagy elfogad úgy, ahogy vagyok (mostmár gyerekestől), vagy mehet a levesbe.

Azt pedig én sem mondom, hogy jobb vagy rosszabb bármelyik út is. Hozzon mindenki felelős döntést és viselje utána a saját döntései következményét.

#27, igen.

Aki meg csak és kizárólag ezért szül gyereket, az már biztos, hogy nem fogja élvezni. ;)