T! hogyan kezelitek, mikor sok szituációban valaki a saját gyerekeivel/unokáival érvel?

Megértem, hogy idegesít. Nekem nincs gyerekem, de mikor ilyen okoskodókat hallok, fel tudnám pofozni őket.

N

Szerintem ezt meg kell tanulni magunkban kezelni, mert ez mostantól végig kíséri az életedet, csak mindig más kontextusban. És ha jobban belegondolsz, biztos eddig is a része voltál ezeknek, csak kevésbé érintett meg, mert nem érezted azt, hogy úgymond megkérdőjelezik az anyaságodat, vagy bármit, amit csinálsz. Magunkra vesszük, mert fáradtak vagyunk, mert mindent kipróbáltunk és akkor sem tudom megerőszakolni a gyerekem természetét, stb. Értem, hogy Pistike jó evő, az én lányom szar evő... Értem, hogy Jancsika elalszik, ha leteszik este 8-kor a kiságyba, az enyém konstans ordít minimum 11-ig, ha leteszem és soha egyetlen egyszer sem aludt el magától. Értem, hogy Gézu imád a babakocsiban aludni, az én lányom 10 hónapos volt, amikor először tudtunk úgy elmenni sétálni, hogy ne ordítson a kocsiban. És még sorolhatnám. De én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Lehet, hogy abban az egy dologban éppen megerősítést kap az anya, hogy náluk mennyivel jobban megy, de mellette van 8 másik dolog, ami sokkal rosszabbul, mint nálunk, csak nyilván ez már nem kerül szóba.

Igyekszem nem magamra venni ezeket és egy ideje nagyon jól megy. Mindig lesznek új témák. Majd az, hogy ki mikor kezdett járni, beszélni, írni, olvasni, ez szebben rajzol, az szebben énekel, ez ilyen szakkörökre jár, az olyan sportoló, az én gyerekem kitűnő tanuló, az ő gyerekét felvették valami elit suliba, az én gyerekem lediplomázott, az övé csúszott.

Szóval én azt látom, hogy a szülők között, ha nem veszik észre magukat, állandó téma a "kinek a lova nagyobb" versengés, mintha minden, amit a gyerekeik tesznek az ő érdemük, vagy kudarcuk lenne.