Kisbabás/kisgyerekes anyukák, ti mennyit "lógtok" együtt más anyukákkal?

Kis faluban lakom. Bár nem vagyok az a nagy társasági ember, de lett egy jó barátnőm akinek 3 hónappal idősebb a lánya. Ő is úgy költözött ide. Amíg ovisok nem lettek minden nap 1x velük sétáltunk. Nekem nagyon jól esett a felnőtt társaság(férjem kamionos) és a gyerekeink is nagyon jó barátok lettek, azóta 6 évesek és elválaszthatatlanok. Már nincs napi összejárás, de legjobb barátnők lettünk.

Persze van más anyuka is a faluban de velük nem jártam soha össze. Lehet hogy ha nem találjuk meg egymásban a barátnőt akkor velük sem jártunk volna össze.

A falunkban rengeteg egyidos baba van a fiammal.(10 hó,lassan 11)

Heti egyszer fel ora van ringato foglalkozas,de nem nagyon jarunk,max egy honapban egyszer megyunk.ezenkivul nem logok egyutt senkivel.setalni is egyedul jarok.a ferjem jon velem es a nagylanyom neha.

Kis faluban lakunk, akkor lettem terhes mikor ideköltöztünk. Senkit nem ismertem, max a védőnőnél találkoztam más anyukákkal. Kb a fiam 1éves koráig senkivel nem beszéltem.

Utána a jatszótéren elkezdtünk beszélgetni, igényeltem is, kerestem a helyzeteket.

2-3 anyukával baráti viszonyba vagyunk, átjárunk egymáshoz. Közbe lett egy kis baba mama klub helyben, oda is rendszeresen járok mert kell az impulzus nekem is meg a gyerek is élvezi.

Amíg jó idő volt, itt az utcában séta közben gyakran találkoztunk egy anyukával. Egy idősek a babák.

Aztán ahogy bejött a rossz idő, ők nem igazán jöttek már ki.

De annyira jóban meg nem vagyunk, hogy átmenjünk egymáshoz.

Majd ha jön a jó idő, biztos megint fogunk bandázni, mert múltkor amikor jó idő volt pár napig, akkor is találkoztunk.

Én igényelném többször is, de hát erőszakoskodni nem akarok. Most lett egy új szomszédunk, náluk is van baba, csak még nagyon pici.

Ne aggódj, kérdező, ennyi idősen bőven elég a fiadnak a ti társaságotok. Ha külföldön éltek, és te is dolgozol, akkor gondolom úgyis hamarosan bölcsis lesz...

Mi is külföldön élünk, 2 éves és 8 hónapos a kisfiam, és kifejezetten NEM keresem más szülők társaságát - ha épp összefutunk a játszón, akkor szívesen beszélgetek velük, de ha csak lehet, a munkahelyemen is kerülöm a kizárólag a gyerekekről folyó beszélgetéseket.

3 gyermekem van.

Az elsőnél még volt babás anyuka barátnő meg ismerős is. Igyekeztem olyat keresni aki nem csak a gyerekről képes beszélni szimbiózisos többesszámba. Ettől pl mindig is falra másztam.

Próbálkoztunk ringatóval ( naa azt hiszem 2 db alkalmat szenvedtem végig, soha többet 😅)

Azóta 3 költözünk. 3 gyerek mellett totálisan antiszociális lettem, a napi interakciómat a boltban ovi/suli körútom letudom. 🤷‍♀️

Valami szinten egy hatalmas baráti csalódás is közre játszhat, hogy nem tudok már mélyebben barátságot kötni.

#15 vagyok.

Nyilván az ember a terhesség előtti barátaival is tartja a kapcsolatot. Csak mondjuk nekem az összes barátnőm dolgozik. Nyilván azért is barátkoznak a babás anyukák babás anyukákkal (nem mindenki nyilván, csak általánosságban), mert ők is ráérnek ugyanúgy nap közben sétálni vagy játszótérre menni.

Az egyik barátnőmnek nincs gyereke, ő hétköznap 5-ig dolgozik, 3x jár edzeni, körmöshöz, ilyenek. Így ő általában hétvégén szokott átjönni.

A másik nagyon jó barátnőm 3-4-ig dolgozik, de neki 3 gyereke van. Valamelyiket mindig viszi valahova. Edzésre, gitár órára, színjátszóra. Így nekik is sokszor este 6 óra, mire hazaérnek. Így velük is kb.havi 1x találkozunk hétvégén.

A harmadik barátnőmék ősszel elköltöztek külföldre, így vele meg videochaten szoktam beszélni, általában késő délután, mert dolgozik.

Na ha ezeket figyelembe veszem, akkor itt vagyok reggel fél 8-tól egyedül a kicsivel.

Ami tök jó, és szeretem. De nekem jól esik nap közben beszélgetni más emberekkel. Ezért szerettem, amíg a szomszédok is jöttek sétálni. Nem minden nap, de mondjuk heti 1x.

Most már nagyobb a fiam, most lesz 10 hónapos, most már ha jobb idő van, lehet vele játszótérre menni.

Én mindig szerettem emberek között lenni, munka közben is rengeteg emberrel találkoztam. Így nekem kicsit olyan elszigetelt érzés itthon lenn. Persze nem a rossz értelemben, csak nem ehhez vagyok szokva. :)