Kórházban gyerekkel, hogy bírtátok?

Műtétre feküdtünk be 2x is. Elsőnél műtét napján (11 hónapos volt) mentünk be, másnap haza. Másodszor 19 hónapos volt. Hétfőn befeküdtünk, szerdán volt a műtét,pénteken jöhettünk haza. Volt játszószoba, de a szobában is szépen elvolt. Csodálkoztam is, mert itthon szinte egy percre sem áll meg, örökké úton van.

Az első műtétnél minden szuper volt, a kórterem, a nővérek, minden. A második egy másik klinikán volt, ott nem volt annyira kényelmes, a nővéreken is látszott, hogy nem szívesen bajlódnak ennyi emberrel. A viziteknél minden szülőt kizavartak a folyosó végére és aki el akarta kapni az orvost pár szóra annak nagyon kellett igyekezni.

Teljesen lazán, pedig én nem is tudtam vele lenni ( másik kórházban feküdtem)

A férjem volt vele, igaz csak 2 nap volt.

Műtétje volt januárban.

4 éves.

Altatásból ébredve nem sírt, kórházi kosztból nem evett..

De elvolt.

Színezett, rajzolt..

Sokat aludt nagyon!

Ennyi…

De nekem minden szituban hasonlóan jól kezelhető.

2 éveden a vérvételen sem kellett lefogni.

3 évesen 2 karját kellett szűrni sem sírt.

Szóval nem tudom mennyire releváns.

Viszont mi magunk is lazán kezeljük az ilyen szitukat.

Nem rinyált senki, hogy kórházbakerültem 3 nappal a műtét előtt, hogy az apjanak kell helytállni.

Én magam is könnyeden adaptálódom egy kórházi környezethez is.

Lazák vagyunk és spontának, valoszínűleg ezt a mentalitást “ragasztjuk” a gyerekeinkre is.

13x voltam már bent vele 1-1 hetet,plusz az 1-2 naposok. Budapesten a SOTE 1en és Nyíregyházán (itt lakunk). 1-1 napra pluszban Debrecent és Miskolcot is megjártuk.

Ebbe bele kellett jönni. De volt listánk. Ha menni kellett 1-1 hetet, csak elővettük a listát és pakoltunk.

Őt 7 hónaposan műtötték is. Plusz a kontrollok a sürgőn eleinte 3 hetente (3 hetes korától jártunk kórházba! ), majd 3 havonta,majd félévente.

Ma már nem visszük,mert ennyi idő alatt se jöttek rá,mi baja van. Elegünk lett,a gyerek besokallt. A problémája elmúlt nagyjából, úgyhogy mostmár fontosabb számunkra az,hogy kórházmentes életet éljen.

Hogy bírta a gyerek? Nehezen. Én? Még nehezebben. Főleg, mikor ütköztek a nyiregyi és a pesti orvosok gyógyszeradagolási tanácsai,és ott kellett vitatkoznom a dokival.

A gyerek azt viselte a legnehezebben, hogy a sok infúzió miatt nem vehettem az ölembe,mert azonnal visszafolyt a vére. Akkor öblíteni,stb...csak macerálták. Utálta.

Ma már 2 nap múlva 7 éves. A két kis kezén egy ép véna nincs...tiszta heg a keze.

Néha megkérdezem,hogy emlékszik-e a kórházra (utoljára 6 évesen volt bent), azt mondja,nem. De valahol mélyen biztos megmaradt benne az a rengeteg szenvedés, amin átment.

Sajnos.