Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Miért csak egy gyereked van?

Miért csak egy gyereked van?

Figyelt kérdés

Akik egy gyermek vállalása mellett döntöttek, azoknál mi volt az indok? Csak kíváncsiságból :)

Eleve egy volt tervben vagy idővel beérték azzal egy eggyel?


2023. febr. 28. 15:09
1 2 3 4
 21/33 anonim ***** válasza:
87%

#20 azert cukik, mert te ezt a fokú nehézséget még bírod.

Én már képtelen lennék ép lelkületű maradni, ha ennyire keveset kellene aludnom, plusz gyerekkel mennének újra azok a nehézségek, amiket elsőre is alig éltem túl, és még a testvérek közötti/miatti nehézsegek is rárakódnának az eddigi problémákra.

1 év durva volt, de már nagyon nagyon javul a helyzet. De már itt azt mondtam, hogy ha fél év múlva is ez lesz, idegösszeroppanást fogok kapni. Szóval nem bírnék ki 3-4 évet Level2 szinten.

2023. márc. 4. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/33 anonim ***** válasza:
100%
Igen,ez abszolút igaz.
2023. márc. 5. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/33 anonim ***** válasza:
78%
Fel éves a lányom,sokszor az öngyilkosság szélén állok az alvás megvonás miatt. Semmit urelmem,célom,csak élem túl a napokat mitn valami zombi. Segítség nulla. Nyilván imádom a lányom,és nem leszek öngyilkos,isten ments,de zombi vagyok. Várom az időt,hogy jobb legyen. Majd csak eljön. Ezt éljem túl,neki legyek egy viszonylag ép szülője. A pénz se vet felmmi két,valamivel mindig sakkozunk. Mondjuk a rmferjem sokat van tavol a munka miatt,nem lát rá annyira,mivel jár ez,felőle lehetne még egy. Felőlem meg nem. Úgyhogy nem lesz. Ja és a szülésem is inkább egy élve boncolás volt azt se kívánom még egyszer.
2023. okt. 16. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/33 anonim ***** válasza:
82%

#23

Hát nekem nem lett jobb 20 hónapos korára.

Csak annyi változott, hogy teljesen kiégtem és elkezdtem gyűlölni az életem.

Nekem a bölcsőde lett a megoldás.

Délig dolgozok, aztán pihi amíg fél 4re megyek a kislányomért (a nevelők mondták h mindenképp hagyjam ott délutánig- és igazuk volt, sokkal kipihentebb és kiegyensúlyozottabb vagyok).

Mire megyek a kicsiért, ki van takarítva, el vannak rendezve a dolgok, nem szalad folyamatosan a lakás és a tennivalók és bölcsi után totál van erőm játszóterezni és érdemben foglalkozni a kislányommal.

2023. okt. 20. 11:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/33 anonim ***** válasza:
Terhesen zavartunk le egy felújításos költözést, közben apukámról kiderült, hogy végstádiuma van, így ő is ápolásra szorult, egész gyermekágy miatt semmi segítségünk nem volt emiatt, erőmön felül még apumnak is segítenem kellett. A gyerekem amúgy is túl szenzitív volt az elején, így hogy apu miatt kórházba rohangáltunk sem segített sokat a helyzeten, hetekig csak parkolóban megállva tudtam szoptatni és hasonlók. Három hónapos volt a babám mikor apum elhunyt, utána intéztem mindent. Életem legnehezebb 1,5 éve volt, kiszívott belőlünk minden energiát, s hiába volt könnyű és gyors szülésem, gyors felépüléssel, örülök, hogy végre van minőségi időm a babámra, így is egy nagyon fontos szakasz esett ki az elején. Már csak az emlékek miatt se kezdeném újra.
márc. 31. 07:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/33 anonim ***** válasza:
100%

Én a terhességre, szülésre mindig "szükséges rosszként" gondoltam, ami muszáj ahhoz, hogy legyen gyerekem. Ha itthon legális lenne a béranyaság, vagy egyszerűbben megoldható lenne külföldön számunkra, gondolkodás nélkül azt választottam volna.



De lett egy álomszerű terhességem, 37 hetes terhesen még a legjobb barátaink esküvőjén táncoltam hajnalig, 10 centis magassarkúban. :D

Elkerültek a kellemetlenségek, komplikációk, nem lettem a végére sem felvizesedett kisbálna, aki a lábára csak a Crocs klumpát tudja felhúzni, azt is segítséggel:D Kivirultam terhesen, sosem volt olyan jó állapotban a bőröm, hajam és a 10. hétre a hányinger, rosszullét is elmúlt.


A szülés is gyors és viszonylag könnyű volt, pedig rettegtem attól, hogy 30 órát szenvedek majd, vágnak tépnek, könyökölnek, vagy hamarabb indul a buli és a magánkórház helyett bekerülök az itteni "vágóhídra", ahol protokoll a gátmetszés, közös vajúdó van és szülésnél is egy függöny választ el egy másik anyukától... A szülést magunknak akartam, nem úgy, hogy tőlem 2 méterre ordít más valaki, hogy sürgés-forgás van, hogy a kezdő rezidens stoppolgat össze (barátnőm így járt, nem kapott érzéstelenítőt, rosszul is varrta össze a kezdő kislány, rosszul gyógyult, később újra műteni kellett emiatt, de előtte szenvedett 6 hetet a gátsebével otthon).


Végül az általunk választott kórházban szültem, azzal az orvossal és szülésznővel, akikben bíztam és akire nyugodt szívvel bíztam a babánkat és a saját életemet. Nem ordítoztak velem, nem siettettek, nem volt fájdalmas beavatkozás, mondván, hogy "az a szokás". A benti létünk is szép emlék, végig ott lehetett a férjem, hárman voltunk végig, nem vitték el a babát, ha vizsgálni kellett, azt ott csinálták a szobánkban, vagy valamelyikünk ment vele. Nem voltak bunkó nővérek, akik leteremtettek azért, mert cumit adtam a saját gyerekemnek.


A babakor is szép emlék, nem voltunk zombik, nem lettem depressziós sem és tényleg egy szupertündéri babánk lett, akivel nyugodtan lehetett jönni-menni, nem voltak átordított éjszakák, nem éreztem egy percig sem megbánást vele kapcsolatban. Hatalmas szerencsénk van vele, 4 éves, de kb. a dackorszak is elkerült minket. Barátaink marketing-gyereknek hívják, mondván, hogy vele kéne reklámozni a gyerekvállalást, mert ilyen gyereknek mindenki örülne. :D


Én úgy érzem, vele elhasználtam az összes szerencsémet, ami a gyerekvállalást illeti. Félnék, hogy egy újabb terhesség, szülés már nem menne ennyire simán, gyerek mellett még jobban megviselne, ha hetekig/hónapokig feküdnöm kellene, esetleg kórházba is kerülnék.

Attól is tartok, hogy nem tudnám őket egyenlően szeretni, hogy a lányunk háttérbe kerülne. Valamint, bármennyire is szép emlék az újszülött időszak, sokkal jobban élvezem a mostanit, hogy már nagyobb a lányom, tudunk érdemben vele együtt programozni, nem csak úgy, hogy ő is ott van. Imádom látni, ahogy felfedez mindent, ahogy kinyílik számára a világ és érdeklődik.

márc. 31. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/33 anonim ***** válasza:
Daganatom lett a terhesség alatt/miatt, és rizikós, hogy egy második terhességnél is lesz. + A 2 éves gyerekem nagyon nehéz eset, 2 éve nem alszunk, napközben (sokszor éjjel is) borzasztóan hiperaktív, és 5 percre sincs el egyedül.
márc. 31. 17:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/33 anonim ***** válasza:
0%
Basszus az egyetlen olyan hozzászólás (20as) le lett pontozva a béka S*gge alá, ahol a válaszoló pozitívan ír az anyasagrol, nem azt, hogy öngyilkos akar lenni, és hogy a gyereke(i) megkeseríti(k) az életét. Tényleg undorító az a mentalitás, ami ezen az oldalon uralkodik :/
márc. 31. 19:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/33 anonim ***** válasza:
Azért lett lepontozva, mert abszolút nem a kérdésre válaszolt.
márc. 31. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/33 anonim ***** válasza:
0%
29# szerintem meg inkább azért, mert nem panaszkodott, ami ezen az oldalon megszokott. :) itt az embereket nem szokta zavarni, ha valaki nem a kérdésre válaszol, ha cserébe viszont az övével egyező a véleménye. :D
márc. 31. 20:32
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!