Tényleg mindenki vagy legalább is a legtöbben ennyire utálják az anyósukat?

Szia. Az én anyósom addig volt tündéri velem, amíg csak barátok voltunk az egyetlen pici fiával. Onnantól fogva, hogy több lett közöttünk, folyamatosan fúrt a hátam mögött. Szerencsére a férjem és az apósom mindig megvédett, de volt rá példa, hogy a férjem hónapokig nem beszélt vele. Megunta a sok áskálódást.Nem én kértem rá! Én akárhányszor kérdeztem, hogy mi a gondja velem, állította, hogy semmi. Az unokája születése előtt azzal idegelt, hogy reméli megkukacosodik a kislányunk mire megszületik. Pedig a férjem is kislányt szeretett volna. A terhességem előtt majdnem gajra ment a házasságunk, mert a férjem túl racionálisan állt a babakérdéshez és rengeteget veszekedtünk azon, hogy nem akar babát. Anyósom azzal próbált "vigasztalni", hogy semmi sem történik, ha nem lesz gyerekem. :( Szerinted ez hogy esett nekem? Persze most is áskálódik és most is a hátam mögött. Szerinte semmit sem csinálok jól. Szerencsére már nem foglalkozom vele, mert ha minden elejtett jóindulatú fullánkot magamra vennék, már tuti eltiltottam volna az unokájától.

Igen, igazad van, a szerető párunk anyjáról beszélünk. Csakhogy attól még nem muszáj a mi anyánk is legyen. Én az enyémet egyszerűen nem állhatom... két fia van. A másik kapcsolat (sajnos), majdnem ráment anyós miatt, és hallom a sógornőmtől, hogy biza, engem is kommentál, amikor nem vagyok jelen. Az pedig tuti, hogy a mi gyerekünknek nem lesz bébiszittere, egyszerűen nem bírom nézni sem a koszt, ami körülveszi.