Orvosin negyedévben gyerekvállalás?

Disclaimer: 2016-ban végeztem orvosként, 2020-ban fejeztem be a PhD-mat. 32 éves férfi vagyok, nincs gyerekem, és nem is feltétlenül szeretnék. A válaszom erősen elfogult.

1) Nekem a negyedévről nem éppen az jut eszembe, hogy “hej, de könnyű volt”. Napközben az időmet azzal töltöttem, hogy ingáztam a klinikai gyakorlatok között, este pedig a farmakológiakönyv fölött görnyedtem. A klinikai gyakorlatok tömbösítése óta (SOTE) lehet, hogy a szaladgálás már nem aktuális, de azzal meg az a baj, hogy ha egyszer lebetegszel, akkor is nehéz elkerülni a csúszást, nem hogy akkor, ha például a harmadik trimeszterben egyetlen napot sem tudsz bent tölteni. Mikor szeretnél szülni: mikor gyakorlaton kellene lenned, vagy amikor 10 tárgyból vizsgázol (negyedév)? (A tömbösítés lehet, hogy a vizsgaidőszakot is folyamatossá tette.) Ha csúszol, akkor át fogsz kerülni költségtérítéses jogviszonyba. A diákhitel-támogatás ezt fedezi?

2) A PhD-t sem gyermekvállalásra találták ki, és már a felvételinél is számítani fog a diplomaátlagod. 2016-ban a jelentkezőknek kevesebb mint a felét vették fel.

3) Ha gyermeket vállalsz és a partnered úgy dönt, hogy neki mégis fontosabb a karrier, akkor diploma nélkül maradsz egyedül, gyerekkel.

4) Ismertem valakit, aki az egyetemen szült. A gyermekéről az kiderült, hogy autista, ami derékba törte a külföldi karrierjét.

Az én véleményem az, hogy az említett két érved alapján masszívan alulbecsülöd azt a változást, amit egy gyermek vállalása hoz a saját és a környezeted életébe.

Mérnök vagyok, nem jártam orvosira, nem vagyok orvos, így nem tudok egzakt választ adni. Ellenben csináltam munka mellett mesterképzést, majd két állás mellett szakmérnökit és most így, egy 9 hónapos baba anyukájaként azt mondom tanuljon baba mellett az, akinek két anyja van. Mondjuk hozzá tartozik, hogy egy viszonylag nehéz babát kaptam, aki mellett örülök, hogy van 1-1 szabad órám magamra. Utálnám ha ezeket a lyukakat tanulással kéne betömködni... Biztos, hogy nem tenne jót a mentális egészségemnek. Pedig én elképzeltem, hogy milyen jó lesz, ha lefektetem, utána azt csinálok amit akarok, majd tanulok mellette valamit, ahha. 9 hónapja nem alszik el este 11 előtt, utána meg én is dőlök az ágyba, mint egy krumpliszsák. Néha két összetett mondatot nem tudok elmondani, mert nem jutnak eszembe szavak. Pedig jól hangzott.

Node a kényszer nagy úr, ha muszáj lenne biztosan megoldanám, csakhogy azt az időt valahonnan el kell venni és ha elveszem, azt másnak be kell tölteni. Vagyis segítség nélkül nem megy. És a segítség alatt nem a dolgozó apukát értem, aki eltart titeket, hanem aki napközben babázik, akár főz, takarít. Ha nincs ilyen aktívan besegítő nagyszülő, akkor fizetett segítség kell, de az meg egy vagyon...

Azt viszont jól látod, hogy jó időzítés nincs. Amikor tanul az ember, akkor mire, vagy hova szüljön? Friss diplomásként szintén mire/hova? Még nincs karrier, nincs stabil láb az ember alatt. Fiatal nőként ráadásul alapból hendikeppel indulunk a pályán, mert "úgyis elmegy szülni"... Mondjuk az orvosi és mérnöki pályák legalább hiányszakmák.

No, én is ezért szültem 32 évesen.

Én a 21-22-vel értek egyébként egyet.

A PhD nem olyan egyszerű, mint látszik. Sokakat fel sem vesznek vagy belebuknak valahol. Úgy írsz róla, mint aki egy babázó anyukaként majd gyorsan PhD hallgató lesz. Ha nincs egy kutatóhely, ahol tudod hogy várnak, akkor ez nem így van. Másrészt ha egyetem alatt szülsz, akkor PhD hallgató egyetem után leszel, nappali hallgatónak lenni főállásban tudtommal nem fizet jól. Munka mellett phd-t csinálni nem kizárt. Kisgyerekes anyaként rezidensként phd-t csinálni: kizárt.

Én 2016-ban szakvizsgaztam. 2018-ban felvételiztem egyéni fokozatszerzőnek (azért még ugye én fizettem), 2019-ben és 2020-ban születtek a gyerekeim. 2022 őszén lett meg a phd, számszerűleg könnyen (jó helyre mentek a cikkek minden jól sikerült, mindenki jól értékelte akinek kellett). A szubjektív verzió az hogy vért hugyoztam és hónapokig a fizikai és lelki összeomlás határán voltam. Pedig a mérsékelt megvoltak nekem is szülés előtt (munka meg ügyelet mellett hétvégente).

Egész végig azon gondolkoztam, hogy ez a hülye phd lesz amit legjobban bántam az èletemben és a legtöbb egeszsegkarosodashoz vezetett nálam. Csak az hajtott hogy ne munkába visszájára kelljen csinálni gyerekek mellett (nekünk kb kötelező).

Rezidensévek nekem abszolút a szakma jegyében teltek, volt sürgősségi ellátásban másodállásban, néha harmadàllasom, sose mentünk el ügyelet után stb. Biztos lehet ezt több életösztönnel csinálni, de én ebben hittem nem az ellátott gyakorlatokkal. De nagyon függ a területtől hogy milyen gyakorlatok vannak és mennyire veszik komolyan illetve mennyire releváns a későbbi munkában.

Friss szakorvos is szív mert ő a legkisebb aki már mindent csinálhat és mindenhová beosztható.

Szóval nincs ideális. Egyetem alatt szülni és halasztani is lehet jó ha van pénz és segítség. De az se jó ha csak félrepasszolod a gyereket folyton, ezt meg kell èlni és kiélvezni, másképp mindenki sérül és nagyon fogod siratja az elszalasztott perceket.

Ahogy én csináltam, abban jó hogy most jó pénzt kapok és hogy ismernek ott ahová megyek, nem kell rivalizálni, oda tettek ahová kértem, annyi órába ahová kértem. Másrészt idősebbek szülni egy kicsit több kockázat és aki egyetem alatt szül, az ennyi idősen mint èn, már nem parázik h le kell e mondani a betegeket, mert taknyol a gyerek, vagy benevezhet-e egy esti online továbbképzésre vagy azt már tényleg nem fogják bírni a kicsik.

Át kell gondolni de nekem is úgy tűnik h minden tényezőt alábecsülsz a történetben.

Ellátott = ellógott

Bocsánat, út közben írtam.