Gondoltátok meg magatokat, miközben gyerekvállalással próbálkoztatok?
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy babát szeretnénk, így már nem védekezünk lassan fél éve.
Azonban én meggondoltam most magam. A férjem még keresi a helyét az életben, karrierben, amiben én támogatom őt, azonban babát csak úgy szeretnék, ha állandóság, kiszámíthatóság uralja az életünket.
Volt tervünk a jövőre nézve: otthonteremtés, karrier. Azonban ő ezeket a terveket egyoldalúen felrúgja már sokadik alkalommal.
Ezért arra gondoltam, hogy mivel még 5-6 évem simán van arra, hogy szüljek, megpróbálom vele megbeszélni, hogy toljuk el a témát. Szeretem őt, mellette állok a terveiben, de ilyen körülmények között nem érzem idejét egy babának.
Arra vagyok kíváncsi, hogy volt-e már valaki hasonló cipőben. Elkezdett próbálkozni a teherbeeséssel, majd meggondolták magukat. Vártak pár évet és akkor vállaltak gyereket.
Jelen.
Úgy éreztem, hogy én is készen állok a gyerekvállalásra, anyaságra. Tényleg vágytam is kisbabára, de nem görcsösen, csak olyan "jöjjön, ha jönni akar" szinten. Jól éltünk, megvolt a saját otthonunk, anyagi biztonságunk.
Ennek ellenére mikor a 2 hónap próbálkozás után késett és tesztet vettem, a pánik jött rám és azon kaptam magam, hogy azért imádkozom magamban, hogy legyen negatív (az lett szerencsére). Elmondtam a férjemnek ezt, meg hogy nem úgy akarok gyereket, hogy "majd megszokom", meg "majd biztos kialakul a szeretet".
Végül 1,5 év múlva kezdtünk újra próbálkozni, akkor már az első hónapnál alig vártam, hogy vajon meg fog-e jönni, mikor sikerül a baba. Teljesen más volt a lelkesedésem akkor, meg a hozzáállásom az egészhez. Rengeteget olvasgattam, terhesvitamint kezdtem szedni, jobban figyeltem magamra.
3-assal egyet3rtek, ugyanakkor azt is megértek hogy stabil helyzetre szülnél inkább.
Egyébként én is meggondoltam magam egy ponton.
Nagyon szerettem volna, de az akkori munkahelyem élhetetlen volt, megbetegített. Úgy voltam vele, váltok, kivárjuk a próbaidőt és próbálkozunk megint. Aztán az új munkahelyen olyan jól éreztem magam, hogy megbeszéltem a férjemmel, hogy még várjunk kicsit, utazzunk, végre nem volt stressz.
Pár hónapra rá beütött a Covid, szóval akkor meg azért vártunk, végül 1. Hullám után belevágunk.
Kb 1 évet halasztottunk végül, és majd 1 újabb kellett mire sikerült, ma már nem bánom egyáltalán.
Én igen. Igaz már volt 1 lányunk, kistestvér projekt volt.
Majdnem 1 év volt mire megfogant a baba. Aztán 8. héten elvetéltem.
Akkor úgy voltam h kell egy kis szünet. Munkahelyet váltottam, itt is bedolgoztam magamat, majd 2 év múlva kezdtünk megint neki
Igen, elkezdtünk próbálkozni, mert jöhet. Aztán közben derültek ki róla dolgok, meg késett a melóból, ingerültebbé vált, úgyhogy megmondtam neki, hogy akkor én holnaptól szedem a gyógyszert, mert nem vállalok vele gyereket.
Kis idő múlva kiderült, hogy csal :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!