Orvosin negyedévben gyerekvállalás?
A preklinikai években a tanulásra kell koncentrálni, viszont negyedévben már vállalható lenne segítséggel? Van tapasztalatotok?
Az anyagi részét még nem tudom, elvileg fel lehet venni mindenféle babavárási és családtámogatási hitelt.
Mire már a szakorvosképzést csinálnám, a gyerekem 3-4 éves lenne, ezért lenne már + bölcsi, ovi segítség is.
Én személy szerint attól parázok, hogyha ne adj isten gond lépne fel a terhesség alatt, esetleg a baba betegedne meg, akkor nem lenne garancia arra, hogy biztosan befejezem azt a maradék 2 évet. Ezért biztosabb hatodévben vagy után szülni, amikor már megvan a diploma, mert a szakorvosképzés megvár, és PhD mellett nyugodtabban lehet babázni.
Egyáltalán nem döntöttem el semmit, de próbálok minden kockázatot felmérni, ezért is írtam ki a kérdést.
Az az igazság, hogy olyan, mintha soha nem lenne jó és alkalmas idő szülni. Mindig van valami, amibe beleköthetnek az emberek, lásd: 25 éves kor előtt az anyák még túl fiatalok, nem építettek karriert, nem túl feministák, ha otthon maradnak gyermeket nevelni, rezidensként megint azért nem jó gyereket vállalni, mert sokat kell dolgozni, nincs elég idő a gyerekre, átrakhatnak egy másik helyre, a bérezés sem annyira jó, mint egy szakorvosnak és így tovább, 35 felett pedig azt kérik számon rajtad, hogy miért nem szültél korábban, ha pedig az egyetem alatt szülsz, akkor pedig megvádolnak azzal, hogy csak a haszon miatt vállalsz babát.
Szerintem el kellene engedni ezeket az előítéleteket.
Az ismeretségi körömben többen is vannak, akik a szülei orvosi tanulmányai alatt születtek és megoldották, de nem tudom, melyik évben. A barátaim között is többen vannak, akiknek egyetem alatt jött a baba, de egyikük sem orvosira járt és nem tervezték, csak becsúszott. Ők is megoldották, csúszással, de befejezték.
Alapból úgy tervezni, hogy egyetem alatt szülj, elég kockázatos, de sok múlik rajtad, az apán és a családon is, hogy meg tudjátok-e oldani. Az biztos, hogy nagyobb szívás lesz, mint gyerek nélkül.
Tehát csak annyit szerettem volna ezzel kiemelni, hogy vannak ideálisabb és kevésbé ideálisabb életszakaszok a gyerekvállalásra. Az orvosi negyedik évében kevésbé ideális, de annak sem az, aki egyedül fel neveli a gyerekét, meg annak sem, aki már idősebb.
Azért írtam ki a kérdést, mert érdekelnek a tapasztalatok, és hogy mire kell számítani, mit kell belekalkulálni. Visszaolvastam régebbi kérdéseket is, de azok már elég régiek és nem találtam túl sokat.
Én nem teljesen értem, hogy most egyetem alatt akarsz szülni vagy PhD alatt babázni? Vagy egyetem alatt Gyeden phd-t csinálva "babázni"? (Irónia).
Milyen orvos akarsz lenni?
Van segítséged?
Párodnak mi a munkaköre és a beosztása?
Orvosként végeztem a SOTE-n, PhD alatt szültem az elsőt, a másodikat most utána fogom. Nem bántam meg, de néha elgondolkozom hogy lehet egyetem alatt még ideálisabb lett volna. Nem egy évfolyamtársam vagy felettem járó csinálta, megvan az előnye, főleg ha az ember lánya túlkoros. Orvosként kb soha nem alkalmas, mindig jön valami... Látom ex évfolyamtársakon is, akik egyetem után szültek, hogy akkor is szórakozni kell a dolgok összeegyeztetésével.
De! Egy közös az összes orvostanhallgató kismama között volt, aki sikerrel befejezte az egyetemet: stabil családi és anyagi háttér, segítőkész nagymamákkal és nem egyetemista, jól kereső apukával/nagypapával. Nekem utóbbi nem volt meg még akkor, mivel a férjem éppen hogy magát tudta fenntartani, nemhogy minket. Ugyanakkor a phd képzés melletti szülésnél is kritikus volt, hogy ott volt anyám, aki ritkaság számba menő nagymamaként profin helyt állt és áll azóta is. Nélkülük nem ment volna. Egy egyetemet sem tudok elképzelni segítség nélkül, a klinikai gyakorlatokon részt kell venni, a vizsgákra készülni kell. Persze lehet bukdácsolni is, kérdés hogy megéri-e.
A családtámogatási rendszerre nem alapoznék azért, egy gyerek mellett szinte semmi nem jár, csak a pofánk :-) plusz a gy tollvonással megvonható. A bölcsi meg nem túl rugalmas, a gyerekek nonstop betegek, muszáj hogy legyen már segítség is mellette, mert csúszka lesz belőle.
Szóval ha van segítséged és persze apukajelölt aki benne van, akkor egyáltalán nem ördögtől való vagy lehetetlen, de jól gondold át hogy esetleg segítség nélkül, rosszabb anyagi helyzetben ezt hogy oldódó meg. (Nekem a leírásban gyanús az E/1, hogy ez inkább egy hosszabb távú terv, mint aktuális dolog, de lehet rosszul értelmezem.)
"Szerintem el kellene engedni ezeket az előítéleteket."
Ezt amkod tudod elengedni, ha, gazdag szüleid vannak, akik eltartják majd helyetted a gyereket gond esetén.
Ha több milliós hitelem lenne, de se végzettségem, se munkatapasztalatom, se tehetős szüleim, biztos nem azon gondolkodnék, hogy vállaljak felelősséget egy gyerekét, akit 20+ évig el kell tartanom, miköznem anyagilag is csak annyit tudok hozzátenni a dologhoz, hogy " Nem tudom, állítólag vannak valami támogatások".
Egy idős rokonom kifejezetten orvos párok gyerekeit "nevelte". 4-5 ilyen babája volt. Mindannyian az egyetemi évek alatt születtek. Akkoriban azt mesélte, hogy az orvosoknak jobb az egyetemi évek valamelyike (nem tudom melyik) év alatt gyereket vállalni, mint az egyetem után. Mivel a rokonom már nyugdíjas volt, bármikor bármilyen hosszú időre vihették a gyereket, akár éjszaka, akár betegen.
Szerintem működhet, amit terveztél, de sokkal több segítség kell, mint az apuka, vagy a nagyszülők, és el kell fogadni, hogy nem vagy vele annyit, amennyit szeretnél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!