Mennyire bírtátok átvészelni a kialvatlanságot a baba mellett? Tényleg akár kórházba is lehet vele kerülni?

11! Én mostanában járok úgy 12 órázni,hogy 1.5-3 órákat alszok. Felmerült bennem,hogy meg fog a szívem állni valahol egyszer út közben....

A memóriám tropa,a testem,immunrendszerem szintén.

Mostanság extrém stressz ér,így reagálok rá.

Baba mellett se más ez,hisz a szervezet akkor se tolerálja, ha van gyerek,és akkor se,ha nincs.

Az első 4 hónap nagyon kemény volt, rengeteget sírtam és a szervezetem átállt valahogy készenléti állapotra, szóval amikor tudtam volna aludni sem aludtam mélyen, csak felületesen. Ha egyszer sikerült mélyebben, akkor tuti abba sírt bele a gyerek és hát na... Akkor ölni tudtam volna kb., szóval sokszor inkább le sem feküdtem napközben. Borzasztó volt, de így utólag viszonylag rövid időszak. Szerencsére azóta azért elég nagyokat alszik a kislányom. Ha van 2-3 olyan éjszakánk, amikor 1-2 óránként kel, én megvagyok halva és mivel ilyenkor valami van (fog, mozgásfejlődés), nappal sem tudom lelőni, a fáradtság/fájdalom miatt viszont állandóan nyűgös. Na az ilyen időszakok kemények, de szerencsére ez csak átmeneti.

Az elején bennem is az volt, hogy ez örökre így lesz és én ebbe bele fogok halni. Hiába van segítőkész férj és család, cicim nekem van. Elképesztő milyen gondolatokat, érzéseket tud kihozni az emberből a kimerültség, de valahogy mindenki túléli.

Kórházba ugyan nem kerültem, de egyszer az ügyeleten kötöttem ki.

Nekem a fáradtságtól a vérnyomásom kezdett ugrálni. És 1x volt olyan,hogy bár nem volt horror magas, 140 körüli volt, meg hozzá egy 110-es pulzus. És nem akart lemenni, bármit csináltam. Na akkor elmentem az ügyeletre. Kaptam gyógyszert, attól se ment le. Kaptam egy nyugtatót, attól se. Aztán akkor már EKG-n voltam, a doki elkezdte a nyakamon egy pontnál masszírozni. És lehetett hallani, ahogy a gép csipogása lassult.

Akkor mondta, hogy pihenni kellene. Mondom jó.....

Másnap felmentem a háziorvoshoz, ő is egyből mondta, hogy pihenjek. Javasolt egy nyugtató teát. Ami tényleg segített.

Nálam az volt a baj egyébként, hogy bár nem kelt sokszor a kicsi, de ha felkeltem, nagyon nehezen aludtam vissza, és akkor is felületesen aludtam.

De az a tea jót tett. Sokkal pihentetőbben aludtam utána.

Meg a férjem is mondta, hogy álljak le, ne takarítsak meg mossak mindig. Ha alszik a kicsi nap közben, akkor feküdjek le, a többit majd megoldjuk. És onnantól ha fáradt voltam, akkor ledőltem. Előtte sosem, valahogy bennem volt egy folyamatos feszültség, hogy rendben legyen minden, hogy legyen kaja, tiszta ruha, minden. De aztán ezeket el tudtam engedni. Most is megcsinálom, csak lehet, hogy délután, vagy másnap.

Van aki nem szokik hozzá. Például én.

Első fél évet még egész jól bírtam 2 hónap hasfájással meg az alvás borulással. Na de onnantól hogy elindult a mozgásfejlődés, tropa voltam mert órákig tartott visszaaltatni néha. Egyszerűen megtörtem, egy idegroncs lettem, nem bírtam tovább. A férjemmel elfeleztük az éjszakákat de a mai napig van hogy +1-1 éjszakát vállal. Én akkor füldugóval+fehérzajjal alszok. (Egy ágyban aludni a gyerekkel lehetetlenség)

Így oké, de konkrétan PTSDm lesz ha egymás után pár napig rosszul alszik. Én is nagyon nehezen alszok vissza sajnos ha 3-4x megébreszt egy órában, se melatonin, se citromfű, se semmi nem segít, olyankor hullafáradt vagyok de nem tudok visszaaludni vagy 1 óráig, olyan kínban vagyok hogy sírok már.

13 hónaposan karból ágyba elalvásra szoktattuk, az még segített meg hogy járni tanul és kifárad, de a fogai kínozzák.

Nálunk nem lesz 2. gyerek jórészben emiatt, úgy kifordultam magamból a krónikus kialvatlanságtól hogy ennek nem teszem ki újra a családunkat.

Én is írtam, már nem tudom hanyas voltam. Annyit hozzátennék, hogy az én férjem nagyon szeretett volna kelni a gyerekhez, ő szerette volna megnyugtatni, visszaaltatni, hogy nekem ezzel is könnyebb legyen, illetve hozzá is ugyanúgy kötődjön a gyerek.

Viszont a gyerek csak és kizárólag nálam, cicin aludt el, apánál csak sírt amíg át nem vettem. És ez sokáig így is maradt, nem apa nem akart segíteni.