Egy anya miért dönthet úgy,hogy visszamegy dolgozni a másfél hónapos babája mellett napi 8 órában a munkahelyére?

Hàt külföldön ez a normális több országban is. Nálunk divat csak ez a korábban 3 most igazából 2 év, mivel a GYES semmire nem elég legyünk őszinték.

Engem a család azért meg akar kövezni, mert bölcsibe adom 2 év után. A 1.5 hónapost is megértem, az elején a gyerekkel én is ezt éreztem, hogy utálom ezt csinálni. Csak a kötelessegtudat hajtott meg a szeretet az irányába, hogy neki ezt meg kell adnom, hogy gondozzam. De a csecsemőkor a halálom, nem bírom én sem. Most már minden más a totyogóssal nekem könnyebb.

#18 A tizenvalahanyadik legmagasabb öngyilkossági rátával rendelkező ország vagyunk, Japán pl. előttünk van (ahol a nők nem is nagyon dolgoznak szülés után), Horvátország (ahol a 2. legtöbbet fizetnek szülési szabadság alatt).

Meg dél-korea, ahol az egyik leghosszabb az apáknak járó fizetett szabadság.

Belgium is előttünk van, de ők pl. beleszámolják az eutanáziát is az öngyilkossági statisztikájukba.

"másfél hónapos mellől biztos nem pénz miatt, mert 6 hónapig többet kap mint a fizetése"

Ez sem biztos, ha most jött esetleg olyan ajánlat, ahol jóval magasabb a keresete, illetve szakmailag is sokat jelent, akkor miért ne?

Másrészt több párnál megállapodnak, hogy a gyerekkel az apa lesz otthon, mert az anyának valamiért így megfelelöbb.

Szerintem nincs ezzel semmi gond, csak itthon nem ez a megszokott, ennyi. Ha valami kicsit is eltér a társadalmilag elvárttól, akkor már tűzre vele. Az ő dolguk. Lehet ezer meg egy oka, ők családként így döntöttek és kész.

Nekem mentálisan iszonyat nehéz volt itthon a kislányommal az első 4 hónapban, így azt is megértem, ha egy friss család az anya mentális egészsége miatt dönt úgy, hogy anyukát visszaterelik a hétköznapi életébe és apára hárul több feladat, felelősség. Egyszerűen nem mindenki alkalmas erre, de amíg mondjuk külföldön tök elfogadott fogadni egy nanny-t, vagy au pairt, addig itthon már lassan azért is megkövezik a negyedik trimeszteres anyukákat, mert egy órára segítséget kérnek valamelyik nagyitól.

Én pl. megbeszéltem a férjemmel, hogy szívesen szülök mégegy gyereket, hiszen bennünk van, szeretnénk, de akkor találjunk valami olyan megoldást, amivel mindennapi segítséget kapok (pl. au pair), mert a kislányommal úgy is nehezen viseltem az első időszakot, hogy egyedül volt és nem kellett mégegy gyereket is ellátnom mellette. A férjem támogat ebben abszolút, sőt nagyon tetszik neki az ötlet, de a rokonok, ismerősök, barátok között biztos lesz majd aki szétszed. Hát ilyen ez...