"Mit kaptál karácsonyra?" kérdéseket be kéne tiltani?

#22! Ez mondjuk jó ötlet, bár, én eleve nem úgy képzeltem, hogy névsor szerint ki kell menni és elmondani egyesével kötelezően. Inkább, hogy úgy indul, hogy az mondja, aki szeretné, csak után azokat is megkérdezi, aki nem jelentkezett. Akkor meg csak erről kéne leszokni.

#19

Ez meg mindig megy Mo.-n ? 😡

A 80'as evek elejen voltam iskolas, es igen minden alkalommal megkerdeztek a tanarok.

Gyuloltem. Gazdag kornyekre koltoztunk pont iskolakezdes elott apukam munkaja miatt, igy nagy reszben gazdag osztalytarsaim voltak, mi meg persze szegenyek voltunk.

Mind mondta a kulfoldi utakat, hol voltak nyaralni. Par mondta a Balatont is, amirol fogalmam sem volt 8-9 evesen, hogy mi, hiszen mi a varosunkbol nem mentunk sehova.

Mivel sokan mondtak, en is azt hazudtam, ott voltunk.

Gyuloltem az egesz rendszert a tanarokat.

Tonkretettek a gyerekkorom, azota is szorongom miatta.

Megkérdezném: hány tanár meséli el az osztályának, hogy hol nyaralt vagy mit kapott karácsonyra?

Ha neki is ugyanúgy el kéne mesélnie, hogy csak a városszéli szabadstrandon nyaralt és a karácsonyi ajándéka egy szem könyv volt, miközben módosabb tanítványai a Távol-Keleten jártak és többszázezres cuccokat kaptak karácsonyra, akkor megértené, miért kínos ez a szerényebb családból jövőknek.

Én csak első két-három osztályban szerettem, mi pl mindig rokonoknál "nyaraltunk" minket kiraktak pár hétre. Aztán kérdezték, hogy "ti nem voltatok sehol akkor?" és mikor mondtam, hogy volt kisbárányuk, meg születtek csibéik és tejjel etethettem a kicsit, meg ilyesmi, akkor mindegyik meggondolta magát. Meg mikor voltunk Afrikában, akkor az "és mit csináltatok, mit láttatok?" kérdésre volt semmi a válaszom. Anyám feküdt és napozott, nekem meg játszanom és fürödnöm kellett a sós, maró vízben medúzák közt, és a hotelben meg a parton voltunk. Sokkal jobb buli volt vidéken, ott történt is valami, ha mesélteted róla őket észreveszed. Persze felültünk banánozni is, kb 15 jó perc volt.. A gyerekkel eddig csak Balatonon voltunk, ha majd stabilan úszik (8 éves) megyünk majd külföldre, de minden nyáron vonatozgatunk várostnézni, a városban macskakávézó, cirkusz, csopa, heti 2-3 játszóház, de mindig elfelejti, szóal általában azt válaszolja, hogy nem tudom, ja voltunk moziban. Persze színesz szagos mozgószékes 4dx moziban, de nem mondja. Szerintem semmi gond ezzel, ha annyit mondana valaki gyereke, hogy "születtek kiscicáink" akkor az enyém már elcserélné a saját nyarát a másikéval. Egyszer egy nyáron át kiskacsákat neveltünk egyébként..

Nem kell beszüntetni, mindenkinek lehet érdekes nyara, jó beszédtéma. Aki a barátaival játszott a környező utcákban azt az fogja irigyelni akivel a szülei nem foglalkoztak csak kirakták a tengerpartra. Csak legyen képben a gyerek és mondja el rendesen. Én minden hétévégén és ünnepen begyakoroltatom vele hogy hol volt, hátha kérdezik, olyan hülyeségeket tud mondani, amitől égek bent. Bent mesélte a tanárnő, hogy mások havi kétszer is járnak gyerekprogramra, és hogy milyen jól csinálják a szülők, hogy ennyit jár szórakozni, az enyém meg heti 2x legalább van programon és senki sem tudta 2 hónap sulizás után, mert folyton bevágja, hogy "nem tudom", pedig operettbe, múzeumba, tudományos dolgokra viszem, ételfesztiválra a várba, meg kísérletezünk otthon mindenfélével, gyertyát öntünk meg szappant meg ilyenek, rengeteget kirándulunk, meg játszóház, meg a barátaival van.. Szóval szerintem jó, ha a tanár képben van, mivel én "kiteszem a lelkem is", csak a gyerekek elmesélése alapján nem lesz. Egyik program meg nem ér többet a másiknál, a gyerekek szemében biztos nem.

A fiam sulijában egy tanárnő szokta csak megkérdezni. Tavaly, összesen három év gyűjtés után, direkt nem karácsonyra, de a téli szünetben megkapta a vágyott számítógépet. Benne volt az ő pénzecskéje is, segített a keresztapja. Nagyon örült neki. Ezt is mondta, amikor a tanárnő kérdezte az ajándékokról. A tanárnőnek erre azt sikerült mondania: te aztán jól el vagy kényeztetve.

Baromi rosszul esett neki is, nekem is. Szerintem normális pedagógus nem kérdez ilyet, de ha már kérdez, nem tesz ilyen megjegyzést.

Nekem jól kerestek a szüleim, de nem költötték feleslegesen a pénzt, sosem halmoztak el a legmenőbb ajándékokkal. Nagyon jó, számomra már akkor is sokat jelentő ajándékokat kaptam, de valahogy a barátnőim felsorolásához képest kevésnek tűnt. Emlékszem, volt olyan, hogy direkt próbálgattam magamban, hogy hogy lehet előadni, összegyűjteni, hogy kitől mit kaptam, mindet egyszerre felsorolva, de valójában akkor sem tudtam azonosulni ezzel. Nekem a karácsony gyerekként sem csak arról szólt, hogy mi van a fa alatt. Szerettem a meghittségét, a készülődést, a családi látogatásokat, a közös játékot. És akkor is éreztem, hogy nekem nem az számít igazán az ajándékban, hogy mennyire menőn hangzik, hanem ha egy könyvre vágytam, akkor annak örültem a legjobban. De valahogy nem ezekre a dolgokra kérdeztünk rá mi magunk gyerekként sem, csak az ragadt meg, hogy "mit kaptál karácsonyra".

Én a mai szememmel azt a kérdést támogatnám pedagógus részről, hogy "hogy telt a karácsony?" vagy hogy "milyen jó dolog történt veled a szünetben?". Maga a szünetről való beszélgetés fontos szerintem, egyrészt a korábban jelzett átvezetés, másrészt a közösségkovácsolás, kisebbeknél kommunikáció, nagyobbaknál társas interakció fejlesztése miatt. Azzal sem értek egyet, hogy beszéljen csak az, aki magától megszólal, mert az iskolában fontos az is szerintem, hogy annak is teret engedjenek/trenírozzák, aki a nagyhangúak mellett magát még nem tudja érvényesíteni. Nem érzem önmagában sértőnek azt sem, ha a gyerekek az ajándékaikról beszélnek, ez egy fontos, őket érdeklő dolog, teljesen természetes. Egyszerűen csak úgy kellene szerintem megfogalmazni, ami nem az ajándékot teszi az egész ünnep egyetlen értékévé - nem is elsősorban az egyenlőség, inkább a közvetített értékrend miatt.