Akiknek az élete kb csak a gyerek körül forog, nem szokott eszetekbe jutni, hogy ez nem élet így és megéri-e?

Én megértelek, de csak mert a gyerekem problémás. Ahogy olvasom a tiéd is(vagy tényleg túlliheged)

Nálunk tényleg problémák oviban, suliban, alig akarják megtűrni, verekedések, nem vesz részt tevékenységekben, összeveszik másokkal hülyeségen és elszalad/odacsap dolgok sorozatban. Én is azon vagyok, hogy ez elmúljon úgy 5 éves korában sokalltam be, azóta mindig úgy érzem, nem bírom már, dehát az élet megy, muszáj bírni, próbálok mindent megtenni, hogy be tudjon illeszkedni, hogy lehessen saját életem.

Akinek a gyereke nem ilyen, az általában nem fogja fel ezt, de van, aki simán túlaggódik olyanokat, hogy ma alig evett, meg csak hármas lett a dolgozata, meg összeveszett az egyik barátjával, elvesztett ezt azt, elfelejti mi volt a lecke, nem pakol be rendesen, stb..

Na ezeket nevetséges, pláne 12 évesnél. Ha meg gond van, tenni kell megoldásért. Másoknak irtó könnyű. 9 órát suliban a gyerek(tanítás után napköziben leckét ír és különórára megy), otthon kajálnak, beszélgetnek, leckét ellenőriznek, minimális házimunka és alvás. Az ő életükből kb semmit sem vesz el a gyerek, ez hawaii, ilyet egy életen át is elviselnék. Másfajta gyerekkel 5 év volt a határ, mikor besokalltam és azt éreztem, mint te. Kifizettem minden létező fejlesztést, nem hatottak, kipróbáltunk pár gyógyszert, sokadik hatott, azóta(fél éve, a gyerek 8 éves) az én életem is jó, és könnyebb és tudok ismerkedni, dolgozni, önfejleszteni.

Még nem az igazi, mert délben elhozom, de szinte már siker.

Keresd fel a körzetes gyermekpszichiátriát, mondd el, mi a gond, kérj jellemzést a tanártól(hagyd ki a szakszolgálatot) és vidd el az első alkalomra.

Amíg nem szedett megfelelő gyógyszert abban a 4 órában nekem sem volt egy nyugodt percem, folyton a telefont néztem, mikor menjek érte. A tanulásával sosem volt gond, de kicsi, vékony és undok másokkal, ha megverik, akkor tönkre is mehet, esetleg lelök valakit a mászókáról, akinek nyaka törik, ilyesmik voltak a fejemben, és volt is hasonló. Rohadt mázli, hogy a tanulás miatt legalább nem kell aggódnom, mert ugyan naponta tanulok vele, de villámgyors a felfogása, csak az együttműködése nem az igazi(pl nem írja le a dolgokat, nem teljesít könnyen kérést). Ha a tanulás és magatartás is gond, akkor vagy gyógyszer, vagy alapítványi(esetleg szegregált) suli, mindkettőben lassabb tanmenet van, kb az enyhe értelmi sérültek szintje(tananyag 60%a), de előbbiben normál bizonyítványt kapsz legalább és garantáltan nem haladnak tovább úgy, hogy nem tudja az anyagot, bár a magatartás gondot ott sem viselik könnyen, ott is ő lesz a "rossz gyerek" akitől próbálnak szabadulni(csak a buták és nem az okosak közt), de legalább a tanulás miatt nem kell aggódnod.

Ennél többet nem tudok segíteni, nem etikus magára hagyni a gondjaival, azt sem tudom, miért vártál eddig, ahogy telik az idő, egyre kisebb ráhatásod lesz, kezeletlenül pedig durva, erőszakos, depis-öngyilkos hajlamú tini és akár bűnöző/drogos felnőtt élete lesz.

Addig kell elcsípni, amíg lehet, de az is csoda, hogy egy suli megtűrte ennyi évig, az elején szoktak pattogni, hogy segítség kell a gyereknek mert rendbontó, tehát annyira csak nem lehet súlyos a magatartásgondja. Ebben ez esetben pedig valami személyiségzavar lehet inkább, amire nincs gyógyszer.

Nem kell rááoldoznod az életed, már korábban rá kellett volna jönnöd erre.. bár gondolom tudsz mellette dolgozni, szóval annyira nem lehet vészes a helyzet, 12 évig csak nem voltál otthon vele. Én 5 év otthonlét után sokalltam be, és most úgy virulok, hogy mehetek négy órába dolgozni, hogy elmondani nem lehet.

Én egyébként koleszt is nézegettem, 12 éves kortól már tök jó lenne hétköznapra, hogy hétvégére járna csak haza, erre készítem lelkiekben(ha nem jut be 8 osztályos gimibe), hogy szünetek és hétvége itthon, sokkal jobb, mint hogy 7-8 órája van egy nap, ingázik napi 2x másfél órát(agglomeráció), majd utána még leckét ír, meg egy darab különórára jár és élete is van.. az túlterhelés. Azt nem lehet csinálni vele, szóval vagy bejut a közeli 2 gimibe, vagy koleszos lesz. Gimibe 4-ben a legkönnyebb bejutni, aztán 6.ban még esetleg megpróbálhatja, de ha nem veszik fel, kolesz. 7.-8. osztályban csak a rosszabb tanulók maradnak általánosban, pláne ebben, ahova most jár..

Jesszus.. sokat hiányzott és nem találtál neki senkit, aki korrepetálja, vagy tanultál volna vele? Okos gyereket veszni hagyni..

Amúgy értem, az én gyerekem mostani sulija is sima körzetes, de több, mint az osztály felének gondja van valamilyen téren, "papírosak", ezért is menteném ki.

Szerezz neki magántanárt, ezek szerint "jó" helyen van a helyzetéhez képest, és menjetek el a pszichiátriára, és próbáljatok valamilyen gyógyszerhez jutni, ami a tanulásos együttműködést is megkönnyíti, ne kelljen szakmunkásba mennie.

Nagyon csúnya, hogy magas iqs gyereket veszni hagytatok. A suli is, meg te(meg az apja) is, ezt be kellene hozni amíg lehet, még csak 4 év lemaradás van, okos gyerek ezt gyorsan behozza segítséggel! Ingyen csak te fogsz segíteni neki, meg esetleg valami egyházi emberke, nálunk van ingyenes tanulószoba, ahova hátrányoshelyzetűek járnak tanulni suli után, ha nálatok is, ilyen helyre be lehet nyomni, egyébként meg tanulj vele te. Gyógyszerhez keresd fel a pszichiátriát és ragaszkodj, különben tanulatlan lesz, és jó adottságú problémás viselkedésű nem tudja elfogadni az életét.

Egymit akkor felejtsd el, alapítványiban mondjuk segítenének neki behozni a lemaradást, de ugye az is fizetős.. inkább akkor már magántanár, meg ez az általánossuli.