Nehezen viseled, hogy semmit nem tudsz csinálni a gyerektől?

Nem.

És ez nem igaz, hogy semmit nem lehet tőle csinálni.

Épp csak bulizni nem lehet elmenni, de amúgy minden mást lehet.

Én nagyon is jól érzem magamat itthon anyaként, nem érzem rabszolgaságnak, bezártságnak.

Soha nem voltam még ilyen kiegyensúlyozott és nyugodt, mint mióta itthon vagyok.

22 hós a gyerkőc.

A gyerek elvan az ágyában, a szobájában két evés között a játékaival. Elég néha ránéznem,és minden megtudok otthon csinálni. Délután van arra is időm,hogy magammal foglalkozzak és együtt játszunk a gyerekekkel.

Nem kell rabzolgája lenni a gyerekenek.

Tényleg megszokás kérdése. Néha nehezen, néha nem :) Azt viselem nehezen, hogy ha belekezdek valamibe, néha fél percenként jön és feltart, de azért én sem vagyok az a típus, aki ne tudná félretenni az amúgy nem halaszthatatlan dolgát egy időre. Engem egy dolog szokott nagyon zavarni: ha éjjel, amikor a fiam már alszik, valamit csinálni akarok, pl. főzni, sütni, vagy bármi ilyesmi, és akkor jövök rá, hogy kéne hozzá valami, ami nincs otthon. Régebben nem volt kérdés, hogy mit csinálok, én akár éjjel is elmentem a Tesco-ba, mert én nagyon éjjeli bagoly vagyok, de hát ugye egy alvó gyereket nem rángatok ki az ágyból (pláne egy 3 évest), és otthon sem hagyhatom egyedül. De ilyenkor sem rá haragszom, hiszen miért is kéne, csak dühít, hogy tehetetlen vagyok az adott szituációban.

Amúgy kellő szervezéssel mindent meg tudok oldani :)

Gyerektől függ. Aki mindent meg tud csinálni, ne gondolja hogy ő ilyen ügyes, a többi meg hülye. Van akinek nyugodt, kiegyensúlyozott a babája, és van olyan baba amelyik izgatottabb, izgágább, kevesebbet alszik. Na hát mellette nehéz lenne mindent megcsinálni.

Én régebben mindíg rengeteg dologgal foglakoztam. Voltak hobbijaim is.

Most ezekről sokszor le kell mondanom. Néha nem könnyű, de a kölykeim kárpótolnak érte, mikor hozzámbújnak vagy megpuszilnak.