Akik azzal érvelnek, hogy a meglévő gyerek(ei) miatt vetetnék el beteg, pl.down-kóros gyereküket, esetleg meg is tették, első gyerek esetén megtartották volna, vagy ez csak egy plusz érv?

29-es: én abszolút érdeklődő szándékkal kérdeztem és el is vártam volna, hogy normális hangvételű választ adj, ne pedig ilyen degradálót, minthogy "hiába mondom".

Nemrég voltam kórházba és láttam egy furcsa férfit miközben várakoztam az orvosi előtt. Nehezen tudnám definiálni, hogy milyen bajai voltak, de a lényeg, hogy külső szemmel is feltűnt hogy be van lassulva, tetteinek nagyon tudatában nincsen vagy csak néhány berögzült cselekvést hajt végre különösebb értelem nélkül.

Mivel a párom azon az osztályon dolgozik ápolóként ezért megkérdeztem, hogy mi van azzal a férfival. Kiderült hogy egy 55 éves fasziról van szó akinek tudata megrekedt valahol 8 éves szintjén (és van még ezer testi baja). És ez nagyon aranyos, nagyon kedves és illedelmes, de tényleg nagyon rögzült is. Mondta, hogy az orvosok és ápolók imádják a csavót, mert tényleg gyermeki kedvesség van benne és cselekedetei aranyosak, de közben sajnálják az egész szituációt, mert a szülők már 70-80 körüliek és dementálódnak és nem lesznek képesek ellátni gyereküket. A férfinak meg nyilván nincsenek testvérei, barátai, emiatt magára fog maradni és fene se tudja milyen szociális ápolást tud majd kapni az államtól.

Mert itt tényleg olyan mértékű fogyatékosságról van szó, ami ellehetetleníti a munkavállalást, ergo jövedelme sosem volt és nem is lesz, a társadalom semmi hasznát nem veszi.

Megértem hogy szereted a lányod és a szemed fénye... De gondolj bele hogy ha él is, miként teszi majd nélkületek. Lehet hogy most vannak barátai, de nem fognak kitartani, mert ők sokkal gyorsabban fejlődnek majd.

30 én nem választottam. Ha lehetett volna választani, akkor egészséges, átlagos gyereket választottam volna. Mint mindenki.

Választani csak azt lehet manapság, hogy megölöd-e 20 hetes koráig.

Első gyereknél is indokolt elvetetni, mert akkor tutira nem vállal az ember mellé testvért, hogy ne toljon ki vele.

2 ilyen családot ismerek, gyakorlatilag béklyó a testvér.

10-es vagyok. Mesélek még egy kicsit.

A szüleimmel nyilván némileg átbeszéltük ezt a "fogyatékos gyerek születik" a családba témát.

Nyilván beismerték, hogy jobban örültek volna ha egészséges vagyok, de semmit se bánnak összességében. Anyám valószínűleg nem vetetett volna el vallási okok miatt, apám meg nem hagyta volna magára, biztos előre tájékozódott volna. Viszont amikor én szenvedtem, akkor ők is. Emlékszem volt olyan sebészeti beavatkozásom aminél nem altattak bizonyos okok miatt és érzéstelenítőt sem kaptam. Apám volt velem és annyira fájt nekem, annyira sírtam, hogy ő is elkezdett pityeregni, pedig lássuk be, férfiaknál ritka a sírás és apám meg egy pláne erős ember. Még nincs gyerekem, de elhiszem, hogy a gyerekünket látni szenvedni számunkra is szenvedés.

Beszéltem velük az értelmi fogyatékosságról is. Anyám továbbra is a vallásos maszlagot nyomatta, és hogy úgy is biztos küldetése lett volna istennek számomra azért nyomorít meg. Apám viszont ép ésszel beismerte, hogy ő nem bírta volna elviselni. Bevallotta, hogy őt felőrölte volna az egész és nem tudta volna kezelni. Amikor én születtem akkor még szenvedélyhobbija se volt amivel kifejezi magát, így biztos italhoz nyúlt volna.

Úgyhogy szerintem fontos, hogy belássuk határainkat.

Valószínűnek tartom, hogy képes lennék egy akár testi akár mentális fogyatékos gyereket felnevelni... de tudom, hogy közben én meghalnék legbelül.

Attól függ milyen fogyatékkal születik.

Ha szellemivel és később önellátásra képtelen lenne, nem tartanám meg.

Testi fogyatékkal inkább, azokon jobban lehet segíteni általában (persze itt is van kivétel).

Semmiképpen sem szeretnék a gyerekemnek szenvedésekkel téli életet és az államra sem szeretném lőcsölni a nevelését.

Az élet akkor is kva nehéz és szar ha egészséges vagy, de ha melle meg súlyos beteg akkor vége neked is és a családnak is

Ilyen alapon pl engem is el kellett volna vetetni mert 18 éves korom óta súlyosan depressziós vagyok, a terápia drága, az orvosok szarok, szóval csak nyűg vagyok mindenki nyakán…

Ne tévesszük már össze a magzati korban kimutatható és kimutathatatlan betegségeket!

Ha tudod h beteg lesz a gyerek, de te vállalod hogy megtartod, akkor miért is az államtól vársz segítséget?

A TE döntésed volt!

Ez nagyon nem ugyan az mintha teljesen váratlanul derül ki (születése után) hogy beteg, fogyatékos, sérült