Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Akinek több gyereke van: ti...

Akinek több gyereke van: ti nem féltetek tőle, hogy nem lesz elég idő/energia/szeretés a már meglévő gyerek(ek)re?

Figyelt kérdés

Tudom, banális kérdés, és az összes gyerekét szereti mindenki, nyilván, viszont én annyira félek tőle, hogy ha lesz testvére a kislányomnak, akkor egyrészt vele nem fogok tudni már annyit és úgy foglalkozni, mint most, másrészt meg a tesóval nem fogok tudni annyit és úgy foglalkozni, mint az "elsőszülöttemmel". De szeretnék még gyereket, mert egyrészt a terhességet is élveztem, az is hiányzik, másrészt meg ugyan még pici a lányom, nincs még egy éves sem, de már most hiányzik az az igazán ici-pici babakora, és ezt mindenképp szeretném még átélni. De közben meg annyira jó most is, hogy a világ összes ideje a miénk, egymásra hangolódni, kitalálni mit szeretne, mi a baja, hogy jó neki is és nekem is (és nem mellékesen a család egységének is), és úgy általában folyton vele törődni. Fárasztó, de én imádom, és előre félek, hogy ezt nem fogom tudni vele megtenni, miután lesz egy újszülött, akivel teljesen más minőségben kell foglalkozni. És az újszülöttel szemben is rossz lenne, hogy ő nem tudná ugyanezt megkapni, amit most a lányom kap. De közben meg nem szeretném sokáig húzni a tesó-kérdést, mert egyrészt kb akkor se lenne a lányomnak kisebb megrázkódtatás ez a dolog, ha már iskolás, másrészt meg azért én se leszek már fiatalabb, nekem sincs végtelen időm, hogy várjak két gyerek között.


Csak én vagyok az, aki ennyire túlgondolja a dolgot, vagy más is félt ettől? Akiknél már van több gyerek, hogy alakult? Jutott elég figyelem és szeretet mindenkinek? Megsínylette az idősebb, hogy hirtelen elmúlt a 100%-os figyelem?


2020. okt. 8. 20:32
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
73%
Van egy nyolc éves lányom és egy egy hónapos kisfiam. Eleinte nagyon rossz volt. A lányom féltékeny volt nagyon. Kifordult teljesen magából. Maga volt a pokol az az egy hét. Mostanra nagyon megszerette. Sajnos tény, hogy nem jut annyi idő rá, mint régebben. Reggel apa viszi a suliba ebéd után megyek érte. Közösen megírjuk a leckét. Elvan egyenlőre. Megbántam, hogy ennyi időt vártunk a tesóval. Egyébként is érzékeny most meg pláne, hogy látja, hogy több időt vagyok a kicsivel. Elmagyaráztam neki, hogy ha nagyobb lesz nem lesz ennyit velem. Megfogja szokni úgyis.
2020. okt. 8. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
70%

A szeretet miatt ne aggódj.


Viszont gondold végig hogy tényleg lenne e két gyerekre való idő, energia, pénz. Ha nincs, de azért is bevállalod a gyereket, csak mert újra át akarod élni, az önzőség.

2020. okt. 8. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
81%

Én is ezt éreztem. 2.5 év van a gyerekeim között. A kicsi most 4 hónapos. És sajnos az elején tényleg nincs mindkét gyerekre annyi idő, mint amennyit ők és én szerettünk volna. Az nagyon jó volt, hogy az első 6 hétben mindig volt valaki, aki levitte játszizni a nagyot. (Biztos vagyok benne, hogy vannak itt olyan anyák, akik segítség nélkül is lejutottak minden nap, de nekem sajnos nem sikerült.)

Már egy hónapja viszont egészen normalizálódott a helyzet. Az első három hónapban annak örültem, ha egyszerre aludtak napközben, most már inkább annak, ha csak kicsit átfedés van, mert akkor van egy kis 100%-os időm mindkettejüknél. A nagy mostanra megtanult kicsit egyedül molyolni, a kicsi pedig megtanult villámgyorsan szopizni :D

Engem az nyugtatott meg nagyon, hogy a nagy már 2 éves kora óta folyékonyan beszél, így ez a pár hónap megosztott figyelem nem jelentett lemaradást a fejlődésében.

2020. okt. 8. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
79%

Ettől sosem féltem. Nagycsaládban nőttem fel én is, nekem teljesen természetes, hogy vannak tesók, hogy megosztott a figyelem, hogy rengeteg a közös játék és kevesebb az egyéni idő.

Nagyon figyelek arra, hogy mind a 4-en kapjanak saját pillanatokat mindkettőnkkel. Elviszem csak a 2 évest kacsákat nézni a közeli tóhoz, amíg az apukájuk vigyáz a többiekre. Fél óra, de ott kettőnknek az az egész világ. És ugyanígy elviszi a 6 évest a férjem lovagolni, mert neki meg az a legjobb dolog, amit el tud képzelni. Bízom benne, hogy egyikük sem érzi kevésbé szeretve magát azért, mert többen vannak. Féltékenynek én még nem láttam őket.

2020. okt. 8. 21:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
89%
A szeretet nem lesz kevesebb. Az időt meg megtanulja az ember jól beosztani. A gyereknek egyáltalán nem árt, ha nem körülötte forog a világ.
2020. okt. 8. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
68%
Nem. Mert amíg 1 gyerekem volt, se gondoltam, hogy folyton csak rá kéne figyelnem.
2020. okt. 8. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
87%
3-as vagyok. A szeretet "megosztására" nem reflektáltam, de most sem tudok mit írni. Mindkettejüket ugyanannyira szeretem. Tényleg egyszerűen nem megfeleződik az ember szíve, hanem kétszer akkora lesz :)
2020. okt. 8. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
67%
Nem féltem, nem is volt gáz, nagyon szeretik egymást
2020. okt. 8. 21:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
61%

Nem féltem


Szeretet.. jól írja az egyik válaszadó.. nem megoszlik... hozzáadódik..



Idő

Egyértelműen kevesebb..

1,5 év van a gyerekek közt...

8 hónapos a kicsi...

Már normalizálódna, de a nagy bántja a kicsit.. sokszor nem is bántani akarásból, hanem nem tud eléggé figyelni..

Vagy épp nem azt csinálja, amit szerinte kellene

És néha akarja is bántani..


Ami nálunk rossz, hogy most 2 évesen sem beszél a nagy.. fejlesztésre is járunk vele..


Ahogy írták megoszlik..

Néha áldom, hogy együtt alszanak.. akkor van idő mindenre..

Máskor meg olyan jó, hogy egyikkel másikkal is tidok 100%-ban lenni

2020. okt. 8. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk 8 éves fiú és 1 hónapos kislány van. A fiam egyáltalán nem féltékeny, szereti a kishugát, bár persze sok mindent még nem tud vele kezdeni. Nem látom, hogy zavarná, hogy most a kicsivel többet vagyok, de igyekszem persze neki is minél több figyelmet adni. Az az igazság, hogy ő már eléggé nagyfiú, egyre fontosabbak neki a barátok, a saját kis programjai, a suli, így nem igényli az állandó figyelmet. Én örülök, hogy ekkora a korkülönbség, mert már egy értelmes nagy mellé jött a kicsi, aki felfogja mi miért van, tudja, hogy átmenetileg a kicsinek van nagyobb szüksége a több figyelemre.
2020. okt. 8. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!