Akinek több gyereke van: ti nem féltetek tőle, hogy nem lesz elég idő/energia/szeretés a már meglévő gyerek(ek)re?

Tudom, banális kérdés, és az összes gyerekét szereti mindenki, nyilván, viszont én annyira félek tőle, hogy ha lesz testvére a kislányomnak, akkor egyrészt vele nem fogok tudni már annyit és úgy foglalkozni, mint most, másrészt meg a tesóval nem fogok tudni annyit és úgy foglalkozni, mint az "elsőszülöttemmel". De szeretnék még gyereket, mert egyrészt a terhességet is élveztem, az is hiányzik, másrészt meg ugyan még pici a lányom, nincs még egy éves sem, de már most hiányzik az az igazán ici-pici babakora, és ezt mindenképp szeretném még átélni. De közben meg annyira jó most is, hogy a világ összes ideje a miénk, egymásra hangolódni, kitalálni mit szeretne, mi a baja, hogy jó neki is és nekem is (és nem mellékesen a család egységének is), és úgy általában folyton vele törődni. Fárasztó, de én imádom, és előre félek, hogy ezt nem fogom tudni vele megtenni, miután lesz egy újszülött, akivel teljesen más minőségben kell foglalkozni. És az újszülöttel szemben is rossz lenne, hogy ő nem tudná ugyanezt megkapni, amit most a lányom kap. De közben meg nem szeretném sokáig húzni a tesó-kérdést, mert egyrészt kb akkor se lenne a lányomnak kisebb megrázkódtatás ez a dolog, ha már iskolás, másrészt meg azért én se leszek már fiatalabb, nekem sincs végtelen időm, hogy várjak két gyerek között.

Csak én vagyok az, aki ennyire túlgondolja a dolgot, vagy más is félt ettől? Akiknél már van több gyerek, hogy alakult? Jutott elég figyelem és szeretet mindenkinek? Megsínylette az idősebb, hogy hirtelen elmúlt a 100%-os figyelem?