Ki milyen indíttatásból vállal gyereket manapság?

Mert nálunk valami olyasmi a családi mottó, hogyha megvan mindened, de önző vagy és csak a saját boldogságod érdekel, akkor a végén ugyanolyan boldogtalan leszel, mintha nem lenne semmid. Ha van miből, akkor adnod kell.

Nekem van miből adni, így lesznek gyerekeim. Akiknek egy boldog gyerekkort és sikeres felnőttkort szeretnék neki adni, hogy utána ezt ők is továbbadhassák tovább a gyerekeinek.

Ha nem lehetnének gyerekeim, akkor más módot keresnék, hogy adhassak. Elmennék tanárnak vagy önkéntesnek vagy kutatónak, hogy a társadalomnak adhassak.

Szerintem egy szint fölött ez az élet célja. (Talán az első hitelmentes budapesti lakás után, amit fenn tudsz tartani gond nélkül, ha évente kétszer el tudsz menni nyaralni egyedül). Minden másba csak belerokkansz lelkileg.

Azt pipáltam, hogy: Legyen, akit szerethetek.

Van párom már lassan 8 éve. Voltak bukkanók, de mindig visszataláltunk egymáshoz(megcsalás nem volt). Megszületett a fiúnk, rózsaszín köd lett mindkettőnknél, párom sokat segített. Fiam pár hónap múlva lesz 2 éves, de a kapcsolatunk romlott. VISZONT ezt mind a ketten belátjuk és javítani próbálunk rajta. Illetve a gyerek se sérüljön. A gyerekvállalás egy nagy megpróbáltatása a párkapcsolatnak, lényeg mind a ketten partnerek legyünk benne, húzzuk fel egymást, ha a másik a padlón van.