Miért nézik le sokan a fiatal kismamákat? Fiatal kismamák ti hogyan léptetek túl a sok negatív emberen? Hogyan viseltetek és kezeltétek?

27-es, és milyen szép is volt azoknál a családoknál, ahol a kedves férj pl. össze-vissza csalta, vagy rosszabb esetben verte a feleséget, de nem volt hova menni, mert a nagy háztartásbeli nőnek annyi pénze se volt, hogy egy szobát kivegyen, vagy éppen annyi volt, amennyi zsebpénzt adott neki a férj. Aztán milyen jó lesz a 25.000 Ft nyugdíjból megélni, mert életében egy percet nem dolgozott, vagy ott állni bármilyen munkatapasztalat nélkül 3 gyerekkel, ha a férjecske mégis lelép, és majd verheti a mellét, hogy ő márpedig “adott” a családi életbe, hiszen ellátta a háztartást, meg nevelte a gyerekeket. Nagyszerű, tényleg. Azért mert 30-40-50 évvel ezelőtt ez így működött, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ez a jó, és ezt kellene követni, pláne nem a mai világban, ahol egy tollvonással ellehetetleníthetik az életed, akkor majd a kérdező is pisloghat, hogy mit kezdjen magával nulla munkatapasztalattal, még annál is kevesebb élettapasztalattal, egy kisgyerekkel a nyakán, aki miatt majd még az első kettő ellenére sem veszik fel sehova, mert tapasztalat nélkül még annyira sem kell a munkáltatónak egy olyan munkavállaló, aki lehet, hogy 1 hetet megy, aztán 2 hetet van táppénzen a gyerek miatt, mint mondjuk 2-3 év munkatapasztalattal. Azt a 2-3 évet meg igazán kibírhatja mindenki,

mielőtt megszül egy gyereket, semmiről nem fog lemaradni annyival később sem, aztán nem kell majd a gyakorin pampogni, hogy mit szól be a szomszéd néni (jogosan), mert nem lesz mire beszólni, ha látják, hogy nem csak szülni sikerült, hanem előtte valamit letenni az asztalra.