Van jellentősége annak miszerint, aki bölcsőben nevelkedik és természetes úton születik az hatással van a gyermek személyiségére és fejlődésére ? Annak idején mikor megszületett a gyermek, azonnal oda adták az anyának ki a mellkasára fektette.

9

Igen, el tudom képzelni utolsó.

És meg is történt a családunkban 63 ève.( nagyszülőknèl)

A másik oldalról távoli rokonoknál 35 éve, a gyerekeket nem is ismerik a nagyyszülők.

Mindenhol oka volt, és jogos, olyan szülőket én sem láttam volna szívesen az esküvőmön, sem a gyerekeim életében.

Ellenben a mi családunk azóta rendkívül összetartó.( énrészemről)

Nem követték el ugyanazokat a hibákat, amiket a szüleik.

Példád:

Ahhoz, hogy ne vegye beleszólásnak, fel kell építeni a kapcsolatot.

Anyósomtól mondjuk én is mindent beszólásnak veszek.

Ennek is oka van.

Tett róla, hogy mindent kritikának fogjak fel, akkor is, ha épp abban a pillanatban nem úgy gondolja.

( tőbbször hangot adott régebben, hogy nem vagyok jó a fiához, és dumált rám a hátam mögött, persze pont olyanokat, amik nem állták meg a helyüket..)

On:

Nem csak ezen múlik, de sokkal könnyebben adaptálódik a baba.

Jobb helyzetből indul.

Hiába vannak meg ezek, ha utána folyamatosan rossz nevelési eszközöket használnak.

"Annak idején mikor megszületett a gyermek, azonnal oda adták az anyának ki a mellkasára fektette." - most is ez a szokás a legtöbb kórházban. Legalábbis Budapesten biztosan. Ez a gyereknek is és az anyának is jobb így. Nyilván amikor valami oka van, mint császármetszés, neadjisten a babát orvosoknak kell kezelniük előbb, inkubátorba tenni, satöbbi, akkor nyilván nem megoldható ez így, de egy problémamentes hüvelyi szülés után, ahol egészséges a baba, ez a szokás a legtöbb helyen és ez a legoptimálisabb következő lépés. Mind a szoptatás, mind a baba küvlilághoz való adaptációja, mind az anyai érzések és a kötődés szempontjából.

De attól még úgy igazán jelentősége nincs. Az, hogy mi az optimális és mondhatni "természetes", az nem feltétlenül befolyásolja a későbbieket. A gyerek fejlődésére nem ez, hanem a további szülői döntések lesznek hatással, ez csak amolyan kezdőlökés.

Nem az anyával való kapcsolatot befolyásolhatja, ezt mindenki félreérti. Az első benyomások a külvilágról épp annyira meghatározóak tudnak lenni. A születés élmény éppúgy. Az kicsit ijesztő és szomorú, hogy még mindig ott tartunk, hogy az emberek többsége szerint csak az hat az életünkre, amiről tudatos emlékképeink vannak. Pedig nem. Az emberi lélektanban ugyan nincs olyan, hogy ha ezt csinálod, tuti ez lesz, mivel a személyiségünk sok mindent kompenzál vagy felnagyít. De rengeteg kutatás irányul arra is, hogy a születés mikéntje és az azt követő órák, napok milyen esetben optimálisak. Nem, nem befolyásol egy az egyben semmit. De a nagy 10000 dbos puzzle-ből néhány darab, ami a nem megfelelő körülmények miatt elveszik. A kép még értelmezhető, semmi gond nincs vele, de egy icipici hiányérzet (tudatalatt) marad.

Nem véletlenül szorgalmazzák egyre több helyen a háborítatlan szülést. Nem véletlenül vezették be a 0-24 rooming in-t a kórházak szülészetén. Nem véletlenül engedik a PICen a korababákkal a szülőknek (apának is) a "kenguruzást". Mert vannak rá tudományos kutatások, hogy igenis számít. És nem, nem abban, hogy milyen lesz az anya-gyerek kapcsolata. És nem, nem mindenki reagál ugyanúgy ugyanolyan(nak tűnő) szituációkra sem. De az elvitathatatlan, hogy az optimális, ha egy ember háborítatlanul jön a világra és nyugodt, anyai (test) közelségben lehet az első időkben.

Attól, hogy régen csak úgy csinálták, mert csak arra volt mód, az egyáltalán nem biztos, hogy a jó és úgy kell csinálni ma is. A legtöbbet a kényszer szülte.

Én a bizonyított dolgokban hiszek és tudatosan szeretem csinálni.

Kicsoda irigyelhetné én biztos nem !

Nem azt írta, hogy irigyelnék, hanem azt, hogy sokan szeretnék. Ha te nem, akkor a hiba a te készülékedben van, mert normális ember jó kapcsolatot akar a gyerekével, ezek szerint neked ez nem fontos?

Hosszú távon semmilyen jelentősége nincs, túl van ez gondolva és idealizálva.

Én ugyan természetes úton születtem (már ha a vákum annak számít) és akkor még az volt a szokás, hogy három óránként vittek anyukámhoz etetésre. És ennyi. Bölcsis sem voltam. Nem lettem pszichopata, semmilyen viselkedési vagy tanulási problémám nem volt gyerekként, sőt én jó tanulónak számítottam, mindig is jó volt a kapcsolatom anyukámmal, szeretjük egymást.

"Annak idején mikor megszületett a gyermek, azonnal oda adták az anyának ki a mellkasára fektette."

Hát, ez inkább most szokás. És nem tűnnek békésebbnek és boldogabbnak a mai gyerekek...