Gyerekeskent megerted azt, aki nem akar gyereket vallalni?

8.

Aha, pont úgy spontán eljártok, mint előtte, kettesben. Nem tudom, lehet nekem volt vad a fiatalságom, de valahogy kivitelezhetetlen lenne ugyanúgy élnem.😅

Ahogy egyeseknek a monotonitás, az ülőmunka, másoknak az állattartás, harmadiknak a kertes haz, negyediknek a gyerek nem való.

Jobb ha ezt még időben mindenki felismeri, pl nem öl bele 5 8 évet egy egyetemi képzésbe mire rájön hogy ő nem akar gazdasági kimutatásokat vagy haz terveket készíteni egész életében mert ő vendeglatosnak született, vagy a 3.macskát adja be menhelyre mert mégsem, de aztán mégis de mégsem neki való.

Neadjaég megszüli a gyereket és mégsem....

Mindenkiaga döntse el, akar szülő lenni vahy sem. Szerencsére nem kötelező.

11! Nem kettesben. Egyedül. Ő meg a barátaival. Én elég antiszoc vagyok,nincsenek barátaim (auti innen jött valószínűleg). Mindig egyedül mentem mindenhova.

A férjem a barátaival jár meccsre.

Akárhányszor mennénk valahova,a másik vigyáz a gyerekre.

Voltam én Quimbyn is már a gyerek születése óta,nyugi.

Muszáj, mert a mi gyerekünk extrán leszívja az ember energiáit. És még enyhén fogalmaztam.

Abszolút megértem, sőt minden elismerésem ,aki úgy érzi nem szeretne és ezt fel is vállalja, kitart a döntése mellett. Lássuk be a társadalmi nyomás elég erős ebben a témában és sokan azért vállalnak, mert engednek a nyomásnak.

Sokkal többre becsülöm azt aki belátja, hogy nem neki való a gyrreknevelés, mint azt aki ennek ellenére mégis szül, és azt sem tudja hová löködje,kinek a nyakába varrja a gyerekét/gyerekeit csak nehogy neki kelljen velük foglalkoznia.

Mondom ezt úgy, hogy számomra életem legjobb és legboldogabb elfoglaltsága a gyermek, hisz nekem is van 3 és óvónőként a hivatásom is a gyermek.

Tudom, hogy másnak pedig más okoz örömet, és becsülöm, ha ezt belátja.

Én nem igazán ismerek olyan embert, akinek azért nem lett gyereke, mert ő döntött így. Olyat viszont igen, akinek úgy alakult az élete, hogy nem lehetett. Akár egészségügyi okokból, akár azért, mert nem talált magának egy megbízható társat, akivel együtt be tudták volna vállalni.

Mind megkeseredett ember, aki végtelenül gyűlöli a gyerekes embereket.

Ezt viszont nem értem meg.

Nekem amúgy gyerektelenként meg tudom érteni, mikor nem érzed magad elég jónak ahhoz, hogy boldog gyereket nevelj és a gyerek érdekében nem is teszed.

Viszont mikor valaki azt mondja, hogy ő pihenni akar hétvégén és ezért nem vállal gyereket, azt nem értem. De sosem értettem az élet más területein sem, ha valaki a könnyebbik utat választotta. Remélem egyszer majd megértem.

Megértem és valahol mégsem, így talán nem ez a jó szó. Mondom inkább azt, hogy elfogadom, mindenkinek a saját döntése. Ellenben én tudom, hogy a maga nehézségeivel együtt a legjobb döntés volt az életemben a kislányom. Marha nehezen indult a közös életünk (szülés utáni depresszió), de kb. 5 hónapos kora óta érzem azt, hogy ő egy darabka belőlem és boldog vagyok, hogy van nekünk. Én elfogadom, ha valaki ezeket a nehézségeket nem kívánja, de nem értem meg a zsigeri ellenszenvet pl. itt, hiszen én tudom milyen gyerek nélkül az élet, de ő nem tudja milyen gyerekkel. Tehát úgy nyilatkozik valamiról sokszor gyomorforgató módon, hogy azt sem tudja miről beszél, mert honnan is tudná?

Szeretem a gyerekemet. Sosem éreztem ilyen fajta szeretetet még sehol senki iránt. Türelemre, önzetlenségre tanít és szerintem ez jó dolog.