Önző vagyok ha soha nem szeretnék gyereket?
Jelenleg 21 éves fejjel (F) kizártnak tartom hogy valaha saját gyermekem legyen. Ismerek több fiatal párt akinek gyereke, babája van, és hát elborzaszt amit látok:
- Alvás nuku
- Kb. minden amit eddig felépítettek, megy a levesbe, az életük szinte egésze a gyerekeiké.
- Szabadidő, szórakozás nuku
- Pénzből éppenhogy kijönnek
stb.. stb..
Ahogy pedig nagyobbak lesznek, egyszerűen képtelenség kezelni őket. Rájuk szólnak, mintha a falnak beszélnének. A nyilvános, földönfekvős gyerekhisztitől pedig szinte már én érzem magam rosszul, hát még milyen lehet a szülőnek.
És még sorolhatnám naphosszat...
Tényleg ez hozza el azt a bizonyos "boldogságot" és teljes életet?
Ki hogy van ezzel, illetve ki mit gondol a fentebb leírtakról?
Nem vagyok komplett?
Oltogatni ér, de csak normális érvekkel :))
Mégis mi a ********* ***** ***** ****** ebben az önzőség már komolyan??? Annyian jönnek ezzel, pedig ennek semmi köze az önzőséghez!
Van aki akar, van aki nem, van akinek lesz és örül neki, van aki megbánja vagy éppen nen lesz és azt bánja meg.
Én nem akartam, lett, és ez életem legnagyobb hibája!
10, ne túlozzunk. Férfiként is rém késői, ha 45 évesen döbben rá, hogy kell.
Ha legkésőbb 30-35 körül nem kattan át valami, akkor nyugodtan elengedheti a témát.
Én 37 vagyok a férjem 47. 7 éves a gyermekünk. A férjem baráti társaságában bőven van pasi akinek az első gyereke 43 éves kora után született.
Azért mert rád nem igaz ez, attól még létezik ilyen
Hát figyi, 21 évesen én sem gondoltam mást. Ezt a ki önző dolgot sosem értettem, mint érv. Bármire rá lehet sütni.
Pl. az aki gyereket vállal az is lehet önző. Túlszaporodott népességünk már így is több erőforrást használ, mint, ami fenntartható lenne. Tehát ez egy olyan jelző, amit mindkét oldalra rá lehet húzni.
Úgy élj ahogy neked jó, más nem számít.
Ennyi idősen én is így gondoltam. 30 évesen lettem anya. Ez egy szolgálat, ami kétség kívül áldozatokkal jár. De az a szeretet, amit az embernek a gyermekei adnak, semmiben sem mérhető. Ezt nem lehet megmagyarázni.
Ha az ember nincs belezombulva a gyerekeibe, ugyanúgy van élete, csak átalakulnak 10-15 évre minimum a dolgok. Hatalmas örömmel megyünk bárhova, mert boldogan nézem a gyerekeim arcát, ahogy új élményekkel gazdagodnak. Nekem már ez okoz örömet, nem is maga a program.
Anyagiakban pedig előttük is jól éltünk, velük is. Annyi történt, hogy én idővel feladtam a másodállásomat, hogy több időt lehessek a családommal. Én ezt nem a megélhetésért csináltam már korábban sem, hanem szerelemből. A szerelem elmúlt, azt az időt már szívesebben töltöm a gyerekeimmel, így nem érzem áldozatnak és a családi kasszából sem óriási kiesés. Mindenünk megvan, lelassultunk és próbáljuk csak élvezni a családi életünket. Úgy is olyan gyorsan kirepülnek, mikor éljük meg ezeket az időket, ha nem most?
Nem lehet csak a negatívumokra fókuszálni. Kár előre ezen agyalni. Majd alakul. Ha megérik benned a gondolat lesz gyereked, ha nem, akkor nem. Ahogy mások is mondták, arra figyelj, hogy ez tudatos döntés legyen, ne "besikerült".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!