Ha egy nő három gyereket szül, mindhármat már egy éves korában bölcsödébe adják, egyébként nem dolgozik az a nő, az voltaképpen azt jelenti, hogy nem egy családközpontú, "anya-típusú" nőről van szó?

Ez ám a kettős mérce. Ha az éhenhalás elkerülése miatt visszamegy dolgozni akkor szereti a gyerekeit (holott valószínűleg gyerek előtt sem dúskált a pénzben, tehát TUDTA h "lepasszolja" majd a gyerkőcöt)

De ha önmaga szórakoztatása miatt dolgozok, akkor már egy xar anya aki nem szereti a gyerekét.

Nevetségesek vagytok!

Azt ugye tudod h más országokban ez mindig is így működött, és mentálhigiénés szempontból a magyar átlag felett állnak.

Ha anyuka jól van lelkileg (és valakinek ezt a munka, vagy a "vakargatás" adja meg) akkor a gyerek is jól lesz.

Mert az együtt töltött idő tartalmas, érzelem dús.

Még a munkában megfáradt (mert ők nem kedvtelésből járnak, calószínűleg stresszeli is őket) szülő akinek a pénz miatt kell idegeskednie, nem lesz jó fej a gyerekkel töltött időben.

Nem az a szeretet, hogy egész nap a fenekében vagy a gyereknek

Én azért megyek dolgozni,mert egyrészt jól jön a pénz, másrészt igenis 0-24-ben gügyögni a gyereknek nuku felnőtt társalgással rém fárasztó. Igényem van arra hogy ne egész nap szoptassak vagy gügyögjek vagy kínlódjak etetéssel stb hanem felnőtt témákról beszélgessek és ne az legyen a nap fénypontja, hogy bedobom a gyerekkel a formákat a megfelelő lyukba a formabedobón.

Amikor meg terhes leszek megint hát egy totyogóssal az nem leányálom, főleg hogy tucat problémám volt az elsőnél is vagy ha megszületik addigra akkor meg azért nem hozom előbb haza az oviból, hogy így a 2. Gyerek is lehetőleg annyi figyelmet kapjon majd mint az első gyerek, arról nem is beszélve hogy csak császárral szülhetek, szóval valszeg örülni fogok ha élek.