Honnan van a anyukáknak ennyi erejük?

Én 3.5 éve nem aludtam egyben 3óránál többet, illetve 1 ejszaka alatt 6óránál többet 😅

Lányom 1 éves lesz a napokban, 1 hónapja 2óránként kel szó szerint. (A nagyobbik gyerek 3.5 éves)

Rajtam sem látszik. Minden nap főttkaja, rend van.

Nekem nem megterhelő.

Ellenben ott van barátnőm. Ő az első napoktól este 9től reggel 8ig alszik. 2 éves mar a fia. Mégis zombi. A párja főz vagy rendelnek, anyukája takarít náluk. Szovak csak a gyerek a dolga...

Szerintem ez természet kérdése. Erre születni kell 😅

"Egyik kedves barátnőm lassan 1 éve nem aludt"

. Ez így nyilván nem igaz.

A kérdésedre a válasz: egyrészt a nőknél erős az ösztön, hogy könnyebben elviseljék a megpróbáltatásokat. Ez persze nagyon változó, van olyan, ennél jóval kevesebbet sem bír. Sok múlik azon is, hogy a házastárs mennyit segít, de sok helyzetben nem fog tudni helyettesíteni.

Na, de hozzá kell tenni, hogy néha az anyukák egy kicsit lódítanak, túloznak, ha a nehézségeket kell taglalni. Én azt hamar megtanultam, hogy anyukák előtt sosem szabad panaszkodnom, mert egyből elmondják, nekik mennyivel rosszabb. Amit el is hiszek, de amikor egy egyedülálló anyuka 10 éves gyerekkel azt mondja, ő már 10 éve nem aludt végig egy éjszakát a gyereke miatt, akkor azért vannak fenntartásaim...

Ez szemelyiseg, terhelhetoseg kerdese is.

A lanyom lassan 3, meg mindig kel 3orankent, itthon zombi vagyok, de ha jatszora is megyunk csinosan feloltozom, jobb a kozerzetem.

Én nem tudom. 4 hónapos a kislányom, 3 hónapig 2 óránként keltem, ami azt jelentette, hogy evett és mire éppen mélyen elszenderedtem volna, megint kelt. Én teljesen ki voltam, ha napközben véletlenül elaludt picit, akkor aludtam én is. Így engem lusta anyának lehet titulálni... egyszerűen jóval nagyobb ennél az alvásigényem, zombi voltam, kimerültem, nem tudtam pozitív lenni. Egy hónapja valami csoda történt, 8-10 órákat alszunk éjszaka és napközben is van egy nagyobb alvása a kislányomnak. Nekem ez hatalmas változást hozott. Pörgök, jó kedvem van, megcsinálok itthon mindent, ha elmegyek, sminkelek, kinézek valahogy, jó kedvem van, végre boldog anyukának érzem magam! :)

Persze sejtem, hogy sajnos nem lesz ez mindig így, de azért reménykedem.

Az pedig, hogy honnan van erő... Hát. Egyszerűen csak tudod, hogy annak a kis lénynek rád van szüksége. Mész és csinálod, ez nem kérdés. A többi meg beállítottság kérdése. Én alvás nélkül hulla vagyok, a férjem ugyanúgy pörög akkor is, ha 2 órát aludt éjjel.

Nem tudom miért ne lehetne nagyobb öröm egy gyermek megléte mint pár hónapnyi zombi uzemmmód.

Diplomavizsga előtt se aludtam sokat, most azt is bánjam meg 😂

Sokkal több a pozitívum, ezek felül írnak mindent.

Ha eleve sminkelsz, csinosan oltozol, ez nem fog valtozni.

Ha szeretsz főzni, akkor a gyerek miatt csak még jobbakat akarsz, imadom mikor ízlik neki amit csinalok.

Takarítás szintén, ezek alap igenyessegek. Ha akarod, megtalalod a módját ami nektek bevalik és úgy fogod csinalni.

Spontánabbnak és mobilabbnak kell lenni, nem kell roghoz kototten ragaszkodni semmihez.

Én szó szerint nem aludtam 3 óránál többet egyben lassan 3 éve és még szopizik is, ebben semmi loditas nincs.

Megszoktam az alapvető fáradságot, de úgy vagyok vele, ez ezzel jár, semmi ahhoz képest amit ad. Most kezdtem az egyetemet, 2 képzést már elvegeztem mióta megszuletett. Sokkal több erőt és motivációt ad mindenhez. Ahhoz, hogy jó példa legyek mindenképp.

A nevetése, ölelése, csillogó szemei pedig mindent megernek. Ebbe semmi onfelaldozas, martirkodas nincs, egyszerűen boldoggá tesz, a megoldando feladatokkal együtt, így van értelme, tétje,súlya a dolgoknak.